Ezek az idei Oscar-jelöltek – mit érdemes róluk tudni?

Emilia Pérez

Az Emilia Pérezt elég nehéz pár szóban összefoglalni, mert mindig azt fogja hinni, akinek mesélnek róla, hogy szívatják: egy főleg Mexikóban játszódó sztori egy drogbáróról, aki megváltoztatja a nemét, de ettől még nem múlnak el a bajai, sőt. Ja igen, és egy musical, és egy francia rendező készítette a saját librettója alapján. Zoë Saldaña és Selena Gomez szerepel benne, mindketten mexikóiakat játszanak. A címszereplőt Karla Sofía Gascon alakítja, akiről kiderült, hogy nem túl kedves dolgokat tweetelgetett régen muszlimokról, feketékről, úgyhogy egy ideig elnyelte a föld, amíg a Netflix nem döntött úgy, hogy inkább teljesen eltünteti a sajtó felszínéről – majd végül kiderült, hogy mégis fizetik az útját az Oscar-gálára.

Hoppá, el is kanyarodtunk a film felől a valóság felé, pedig az Emilia Pérezben is vannak annyira meghökkentő dolgok, mint az Oscar-kampányában. Kezdve azzal, hogy az egyik történetszála kísértetiesen hasonlít a Mrs. Doubtfire-re, hogy borzasztó közhelyesen mutatja be Mexikót, hogy bizarr dalok szakítják meg a legkomolyabb jeleneteket, és hogy az egész tűnik egyszerre nagyon olcsónak, nagyon drágának, és nagyon ízléstelennek. Az ízléstelenség amúgy egészen frissítő érzés akkor, amikor minden film nagyon biztonságos és barátságos szeretne lenni, a rendező Jacques Audiard (A próféta, Testvérlövészek) itt minden nagyon rossz ötletének hatalmas lendülettel fut neki, hogy aztán rendszeresen a jó ízlés falába ütközzön. A Cannes-ban bemutatott, ott is díjazott Emilia Pérez a világ nagy részén amúgy a Netflixen mutatkozott be hetekkel ezelőtt, nálunk moziban is meg lehet nézni. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb rendező (Jacques Audiard), legjobb női főszereplő (Karla Sofía Gascón), legjobb női mellékszereplő (Zoë Saldaña), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb operatőr, legjobb vágás, legjobb smink, legjobb hang, legjobb dal (kétszer!), legjobb zene – összesen 13 jelölés.

Hol lehet megnézni: Február 27-től a mozikban.

A brutalista (The Brutalist)

Tóth László, magyar származású építész sosem létezett, de a három és fél órás A brutalista idejére egészen biztosan azt hisszük, hogy igen. Adrien Brody alakítja a meggyötört lelkű, múltú, orrú építészt, aki a film elején megkezdi reményteli útját a második világháború utáni Egyesült Államokban, hogy aztán adjon neki egy pofont az Újvilág, a tőke, és az a mecénás (Guy Pearce), aki mindezt egy hepciáskodó figurában megtestesíti, miközben ő próbálja elintézni, hogy Magyarországon ragadt felesége (Felicity Jones) is utána tudjon menni.

A filmet Magyarországon forgatták, magyar munkatársakkal (például az Oscarra jelölt Jancsó Dávid vágóval), pici szerepekben magyar színészekkel, magyar helyszíneken, úgyhogy talán mi vagyunk az az ország, aminek a lakói teljesen más szemmel néznek A brutalistára. Nemcsak azért, mert, mondjuk, felismerjük Csepelt vagy az állandó New York-díszletet, hanem azért is, mert valamit mélyen el tud mondani a magyar néplélekről, és arról a nyomorult, sehol se otthon típusú helyzetről, amit a kivándorlók megélhettek a holokauszt után. Brady Corbet (Vox Lux) filmje pedig mindezt fillérekből összehozott grandiózussággal ábrázolja: monumentális zene, évtizedek óta nem használt, különleges képarányú filmtechnika, hosszú beállítások. És mesterséges intelligenciával kisegített magyar akcentusok. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Brady Corbet), legjobb férfi főszereplő (Adrien Brody), legjobb férfi mellékszereplő (Guy Pearce), legjobb női mellékszereplő (Felicity Jones), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb operatőr, legjobb vágás (Jancsó Dávid!), legjobb production design, legjobb zene – összesen 10 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.

Wicked (Wicked: Part I)

Szeretnéd tudni, hogyan lett kalapja a Keleti Boszorkánynak? Hogyan lett seprűje? Hogy élte a mindennapjait az Ózban a Jó Boszorkány szobatársaként, egymással csipkelődve egy bentlakásos iskolában? Érdekel, hogyan keletkeztek a repülő majmok Óz birodalmában? Hogyan lett kvázifasiszta a társadalmi berendezkedés, vagy valami hasonló? Ha ezt mind szeretnéd tudni, akkor irtó mázlid van, mert minden kiderül a Wicked című, habos-babos musicalből, ami megint felmelegíti Frank L. Baum regényeit, egy másik könyvön (Gregory Maguire: Wicked – Boszorkány) tálalva, annak a könyvnek a hallatlanul sikeres színpadi musicaladaptációjának mikrosütőjében. Leegyszerűsítve a képzavart: egy előzményfilm az Ózról és a Boszorkányokról, sok-sok dallal és CGI-jal. Illetve a Wicked esetében annak az előzményfilmnek is csak az első fele.

A Wicked próbálja betömni a Harry Potter-filmek és a Broadway-musicalek ütötte lyukat a mozikban, és anyagilag bőven sikerült is, a világon már több mint hétszázmillió dollárt kaszált a mozipénztáraknál. Ismételjük: a történet első fele. Cynthia Erivo és Ariana Grande a két főszerepben mindent elkövet, hogy szimpatikusabbá tegyék a rétestésztává nyújtott történetet, ami a végére már a populizmus veszélyeiről és a hazug diktatúrákról kezd el szólni, de semmiképpen se tévesszük össze ezt a musicalt egy éleslátó politikai parabolával, ez egy giccsmusical, ami épp csak meg tud küzdeni a gravitációval, hogy a levegőben maradjon.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb női főszereplő (Cynthia Erivo), legjobb női mellékszereplő (Ariana Grande), legjobb vágás, legjobb production design, legjobb hang, legjobb zene, legjobb smink, legjobb kosztüm, legjobb vizuális effektek – összesen 10 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.

Konklávé (Conclave)

Nem, ez nem A két pápa előzményfilmje, bár a cselekmény motorja egy pápaválasztás. Ezek után nem nagy spoiler, hogy a sztori az aktuális pápa halálával kezdődik, az új katolikus egyházfőt kiválasztó konklávét pedig Lawrence bíborosnak (Ralph Fiennes) kell levezényelnie. A bíboros belső kételyei miatt nem érzi magát avatottnak a feladathoz, a választás pedig nem megy simán. Több jelölt is problémás, csontvázak esnek ki a szekrényből, és akad olyan bíboros, aki pápához – sőt, egyszerű tisztességes emberhez – méltatlan módon viselkedik. Lawrence dolgát további nem várt csavarok nehezítik, és a maga módján még a Jóisten is jelzi, hogy figyelemmel követi az eseményeket.

A vatikáni kalamajka a német Edward Berger (a Nyugaton a helyzet változatlan-remake készítője) eddigi legnagyobb szakmai sikere, egy magabiztos rendezéssel, pazar színészekkel (Fiennes mellett Stanley Tucci, John Lithgow és Isabella Rossellini) előadott politikai thriller. Ennek ellenére a gála egyik nagy vesztesének néz ki, mert mindegyik kategóriajelölésében van esélyesebb film.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb férfi főszereplő (Ralph Fiennes), legjobb női mellékszereplő (Isabella Rossellini), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb vágás, legjobb production design, legjobb kosztüm, legjobb zene – összesen 8 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.

Sehol se otthon (A Complete Unknown)

A gála másik nagy vesztese pedig ez az életrajzi film lehet, ami igazából csak pár évet ölel fel Bob Dylan életéből. De micsoda pár év volt az: a hatvanas évek első fele, amikor Dylan az amerikai folkzene szupersztárja lett, aztán az akusztikus gitárt elektromosra cserélte és ezzel egy emlékezetes fesztiválfellépésen sokakat kiborított.

James Mangold nem először csinál zenés biopicet (A nyughatatlan című Johnny Cash-portrét is ő rendezte 2005-ben), de ezúttal is hiányérzet marad az emberben. Bár a színészekre nem lehet panasz (Scoot McNairy például szenzációs, pedig egy szót sem szól az egész filmben), a forgatókönyv csak a felszínt kapargatja és a lényeg valahol elvész a dalok között. Erre mondják, hogy tisztes iparosmunka, de nyomába sem ér a 2007-es I’m Not There – Bob Dylan életei című filmnek, aminek bármelyik jelenete izgalmasabb volt, mint Mangold műve. A jelölések közül keveset fog díjra váltani, de a Dylant játszó Timothée Chalamet-nek nem csak matematikai esélye van elvinni a legjobb férfi főszereplő szobrocskáját Adrian Brody elől. Kritikánk a filmről itt.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (James Mangold), legjobb férfi főszereplő (Timothée Chalamet), legjobb férfi mellékszereplő (Edward Norton), legjobb női mellékszereplő (Monica Barbaro), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb hang, legjobb kosztüm – összesen 8 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.

Anora

Az elmúlt hetek elismerései alapján a 97. Oscar-gálán az Anora jó eséllyel nyer majd pár fontos kategóriában. Idén már egyebek között megkapta a producerek céhének díját, Sean Baker pedig a rendezők és a forgatókönyvírók szakszervezetének rendezvényein is az év díjazottja lett. Ja, és nem mellesleg a film tavaly elvitte a cannes-i fesztivál nagydíját.

Aki látta Baker korábbi filmjeit (például a Floridai álmot vagy a Vörös rakétát), annak már sok minden ismerős lesz: a főszereplő ezúttal is szexiparból érkezik, a történetmesélésben a könnyedség megfér a nyers realizmussal, a színészek között pedig alig akadnak ismert arcok, az ismeretlenek viszont egytől egyig telitalálatok. A címbeli Anora fiatal sztriptíztáncos és alkalmi prostituált, akinek felfordul az élete, amikor egy orosz kuncsaftja felbéreli egy egész hétre, a mókának pedig egy vegasi esküvő lesz a vége. Hogy az újdonsült férj családja mit szól mindehhez, sejthető, de az már nem, hogy a helyzet hogyan oldódik meg. Még a Cinefesten láttuk, akkor írtunk róla kritikát.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Sean Baker), legjobb női főszereplő (Mikey Madison), legjobb férfi mellékszereplő (Yura Borisov), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb vágás – összesen 6 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.

A szer (The Substance)

Van abban valami meglepő, hogy 2024 legjobb filmje az akadémia szavazói szerint egy ütvefúró balzsamos könnyedségével operáló horrorszatíra, amiben többek között Margaret Qualley kihúz egy csirkecombot a köldökéből, Demi Moore aszott százhúszévesre van sminkelve, és olyan, mintha egy üvegbúrában néznénk gyorsítva húsz évvel ezelőtti videóklipeket, a vériszamos befejezésről már nem is beszélve. Meglepő, de nagyon helyes! A szer ugyanis tényleg roppant szórakoztató, már ha valaki rá tud hangolódni az agresszív, finomságot nem ismerő stílusára, és ha már egyszer sikerült, akkor a hullámvasút nagyon könnyen végigrobog.

Moore alakítja a levitézlett tévésztárt, Elizabethet, aki rendel magának egy adagot a titokzatos szerből. A szer pedig létrehoz egy fiatal, tökéletes klónt önmagából, Sue-t (Qualley), akivel viszont meg kell osztania mindent, és fenn kell tartani egy nagyon kényes egyensúlyt, hogy a két élet egyenrangú legyen. A kényes egyensúly aztán az első adandó alkalommal felborul, Elizabeth és Sue ádáz, gusztustalan csatába keveredik egymással. (A partvonalról nézi a folyton mindenki arcába tolakodó Dennis Quaid.) A sminkek és speciális maszkok és protézisek mind a nyolcvanas éveket idézik, az arcodba mászó filmezési stílus a kilencvenes éveket, a zene a kétezrest, a francia Coralie Fargeat filmje mégis időtlen és kortalan, néha nagyon vicces, néha nagyon intenzív, néha nagyon ordenáré, de végig érdemes a figyelemre. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező (Coralie Fargeat), legjobb női főszereplő (Demi Moore), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb smink – összesen 5 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.

Dűne: Második rész (Dune: Part Two)

Amikor 2021-ben megjelent Denis Villeneuve Dűne-értelmezése, a leggyakoribb vélemény az volt, hogy ez nagyon szuper, de azonnal nézni akarjuk a sztori folytatását. Valahol érthető, hogy a kanadai rendező csak két filmben tudott feldolgozni egy megfilmesíthetetlennek tartott sci-fit, de azért kár, hogy nem egy lendületes, háromórás mozieposz lett ebből. Nem véletlen, hogy a második részt csak technikai kategóriákban jelölték, bár ezekben az egyik nagy esélyes.

Akárhogy is, a nyersanyaghoz méltó grandiozitással zárul a Harkonnenek és az Atreidesek harca az óriásférgekkel teli sivatagbolygóért. A második rész a Harkonnenek otthonát is bemutatja és fontos új szereplőket hoz be, akiknek igazából már az első filmben is ott kellett volna lenniük. De mindez szinte másodlagos ahhoz képest, hogy a Dűne: Második rész milyen lehengerlő látvánnyal szögezi a székbe a nézőt. Az első részben még többnyire nyugodt képek domináltak, a folytatás pörgősebb, akciódúsabb, miközben következetes Villeneuve letisztult víziójához. Megérte rá várni. Nagy kihagyott ziccer viszont, hogy nem szerepel a filmben Morgan Fremen. Kritikánk a második résztől itt.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb operatőr, legjobb production design, legjobb hang, legjobb vizuális effektek – összesen 5 jelölés.

Hol lehet megnézni: A Max kínálatában.

Én még itt vagyok (Ainda estou aqui)

Eunice Pavia brazil jogvédő életéről szól az idei Oscar egyik váratlan esélyese, ami nemcsak a nemzetközi film gettójában, hanem három fontos kategóriában is megcsípett jelöléseket. Walter Salles évtizedeken átívelő filmje már a velencei filmfesztiválon is megnyerte a legjobb forgatókönyv díját, és habár a Golden Globe-díjakat még mindig lehet fenntartásokkal kezelni, megmásíthatatlan tény, hogy Fernanda Torres nyerte váratlanul a legjobb színésznő díját Pavia szerepéért. Pavia férje ellenzéki politikus volt, akit a brazil katonai rezsim 1971-ben elrabolt, a család nem tudott semmit a családfő hollétéről, a nőnek pedig egyedül kellett fenntartania a családját.

A történetből Pavia egyik fia írt könyvet, az Én még itt vagyok annak az adaptációja, és ha már apák és fiúk, akkor legyen egy anyák és lányok is: az előző brazil színésznő, akit Oscar-díjra jelöltek, az Fernanda Montenegro volt, méghozzá Salles 1999-es Központi pályaudvar című filmjéért. Fernanda Montenegro pedig nem más, mint az idén jelölt Fernanda Torres édesanyja.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb női főszereplő (Fernanda Torres) – összesen 3 jelölés.

Hol lehet megnézni: Március 20-tól forgalmazzák moziban Magyarországon, de lesz pár premier előtti vetítés belőle.

Sing Sing

Az egyetlen film a jelöltek közül, ami jelenlegi állás szerint semmilyen formában nem jutott el a díjátadó előtt Magyarországra. Habár júliusban mutatták be az Egyesült Államokban, a forgalmazó A24 nem tette közzé semmilyen digitális formátumon, sem VOD-n, sem streamingen, szóval ebben a bekezdésből minden másodkézből érkezik: a Sing Sing története a címben szereplő börtönben játszódik, a főszereplője pedig egy olyan rab, aki az intézet művészeti rehabilitációs programján keresztül rájön arra, hogy tehetsége van a színjátszáshoz. Érdekesség, hogy a szerepek nagy részét olyan színészek játsszák, akik részt vettek a valódi rehabilitációban a forgatás ideje alatt, vagy még korábban. A főszerepet Colman Domingo játssza. Még egy érdekesség: a Sing Sing készítése szövetkezeti alapon zajlott, azaz ugyanakkora fizetést kapott minden színész és stábtag.

Mire jelölték: Legjobb férfi főszereplő (Colman Domingo), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb dal – összesen 3 jelölés.

Hol lehet megnézni: Sajnos Magyarországon sehogy.

Nosferatu

Ha lenne díja a legjobban ropogó „r” hangoknak, egészen biztosan a Nosferatu kapná, aminek főhőse üvegrepesztő akcentussal beszél, de más okból is biztos helye van a filmtörténet vámpírpanoptikumában. Robert Eggers az egyik legismertebb horrorsztoriba behozott egy olyan szexuális cselekményszálat, amivel modernizálta a történetet, miközben a látványt tekintve hagyományőrző maradt. A vizualitásban a némafilmes horrorfilmek is visszaköszönnek (ami nem meglepő A világítótorony rendezőjétől), máskor pedig a néző egy viktoriánus szellemvasúton érezheti magát.

Viszont sajnos nincs sok nyoma az Eggersre korábban jellemző sejtetésnek és visszafogottságnak, ami első filmjét, A boszorkányt olyan nagyszerűvé tette. A Nosferatu így nem félelmetes, inkább csak látványos – és emiatt hamar felejthető. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb operatőr (Jarin Blaschke), legjobb production design, legjobb smink, legjobb jelmez – összesen 4 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.

A vad robot (The Wild Robot)

Az emberi civilizáció fejlődése, az ebből következő apokaliptikus félelmek és a természet találkozása az utóbbi években a popkultúra egyik kedvenc témája volt (a Sony már ott tart, hogy filmet készít a Horizon Zero Dawnból). Ez ihlette meg a Lilo és Stitch és a Croodék rendezőjét, Chris Sanderst is, aki a természet szemszögéből nézte a dolgokat, amikor megírta A vad robot forgatókönyvét. Vagyis elképzelte, mit szólnának erdő-mező vadjai, ha kapnának egy, az emberek kiszolgálására tervezett csúcskategóriás robotot. Sőt: mit szólna a robot mindehhez, pláne, ha egy vadlúdcsalád megölése terhelné a lelkiismeretét és neki kellene felnevelnie a család egyetlen túlélőjét? De hé, lehet egyáltalán lelkiismerete egy robotnak? Nagyon jó kérdés, gyerekek, irány a mozi. Szóval A vad robot egy fontos mondanivalóval bíró, érzelmes családi film, de azért inkább szórakoztatni akar és nincsenek meg benne azok a rétegek, amik a WALL-E-ban. Ettől még 2024 egyik legjobb animációs filmje volt, de nekünk azért az Áradás jobban tetszett. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb animációs film, legjobb hang, legjobb zene – összesen 3 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.

Nickel Boys

Colson Whitehead Pulitzer-díjas, Magyarországon is megjelent regényéből RaMell Ross készített szokatlan adaptációt: a történetet a szereplő szemszögéből meséli el, mármint nemcsak érzelmileg, hanem vizuálisan is, az ő szemükkel látjuk azt, ami történik velük a hatvanas évek Floridájában. Bár a technika nem új (lehet mutogatni a Dark Passage című film noirra, vagy akár a Hardcore Henry című orosz akciófilmre is), kifejezetten szokatlan ez a megvalósítás egy irodalmi adaptációban.

Rossnak ez az első játékfilmje, bár az előző alkotása, a Hale County This Morning, This Evening furcsa, impresszionista dokumentumfilmje alapján senki sem gondolhatta azt, hogy a Nickel-fiúk valami vizuálisan szokványos lesz. Ezért is az idei Oscar egyik legnagyobb meglepetése, hogy az operatőrt, Jomo Frayt nem jelölték egyáltalán.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv – összesen 2 jelölés.

Hol lehet megnézni: Nemsokára felkerül az Amazon Prime Video kínálatába.

The Apprentice – A Trump-sztori (The Apprentice)

Csoda, hogy egyáltalán elkészült: a Donald Trump felemelkedéséről szóló életrajzi filmre színészt sem nagyon találtak, a premier után amerikai forgalmazó alig akart vele foglalkozni, és hát tavaly még sikerült is a főszereplőjét megválasztani megint az Egyesült Államok elnökének. A The Apprentice – A Trump-sztori nem tudta lebeszélni ugyan az amerikaiakat arról, hogy Trumpra szavazzanak (többek között azért sem, mert úgy megbukott a pénztáraknál, mint annak a rendje), de érdekes betekintést nyújt abba, milyen is az, amikor gonosz, egyértelműen szociopata emberek szereznek óriási befolyást és rengeteg pénzt.

Az előző mondat nem feltétlenül Trump elnök úrra vonatkozik, akit amúgy Sebastian Stan remekül játszik, hanem az ő mentoraként funkcionáló Roy Cohnra, aki befolyásos ügyvédként és igazi szemétládaként és kiskirályként viselkedett a hetvenes–nyolcvanas évek New Yorkjában. Cohnt Jeremy Strong játssza, szintén remekül, a film pedig igazából a kettejük viszonyának krónikája. De a The Apprentice a szenzációhajhászástól sem zárkózik el, a filmbeli Trump megerőszakolja feleségét, Ivanát (Maria Bakalova), rákap az amfetaminokra, és még demens édesapját (Martin Donovan) is mindenféle szerződések aláírására kényszeríti. Szimpatikusabb nem lesz tőle az elnök, az egyszer biztos! Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb férfi főszereplő (Sebastian Stan), legjobb férfi mellékszereplő (Jeremy Strong) – összesen 2 jelölés.

Hol lehet megnézni: Az HBO műsorán.

Rokonszenvedés (A Real Pain)

Vannak azok a road movie-k, amikben két össze nem illő ember kénytelen végigmenni egy közös úton, mindenki látott már ilyet. A leghülyébben magyarított című Rokonszenvedés annyival bolondítja meg ezt a felállást, hogy a két főhős unokatestvérek, és zsidó családjuk múltját próbálják megismerni egy lengyelországi túrán, aminek egyik állomása egy koncentrációs tábor.

De a háborús emlékművek és a lágerbarakkok csak díszletek, a film végig arról szól, hogy a példás életet élő, neurotikus David és a szabadelvű, kicsit kattant Benji mihez kezdenek egymással és a múlttal – már nem a történelmi múlttal, hanem a sajátjukkal. Szóval a cím senkit ne rettentsen el, ez egy jó film. A Benjit alakító Kieran Culkin szinte biztosan elviszi majd a férfi mellékszereplő díját, a Davidot megformáló Jesse Eisenberg pedig rendezőként és forgatókönyvíróként is megérkezett Hollywoodba. Itt írtunk róla.

Mire jelölték: Legjobb férfi mellékszereplő (Kieran Culkin), legjobb eredeti forgatókönyv – összesen 2 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még megy moziban.

Áradás

A lett Gints Zilbalodis két kategóriában is szoríthat animációs filmjéért, az Áradás ugyanis a legjobb nemzetközi film jelöltjei között is ott van. Ami szép teljesítmény egy olyan filmtől, amiben egyetlen szó sem hangzik el. Az Áradás állatai ugyanis nem beszélnek, mint általában a rajzfilmek szőrös vagy tollas szereplői, hanem állatként viselkednek. A macska nyávog, a kutya ugat, a kapibara pedig… szóval olyan hangokat ad, mint egy kapibara. Az Áradás mégis sokkal mélyebbre hatol a pszichében, mint A vad robot, pedig sztorija sem nagyon van, csak azt nézzük végig, ahogy egy posztapokaliptikus tájon pár állat együtt megpróbál túlélni egy árvizet. A fontos téma videójátékos esztétikával, csodás képekben jelenik meg, nem rajzfilmesen eltúlzott, hanem inkább élethű animációkkal. Ez jól működik, bár kritikusunknak néha olyan érzése volt, mintha egy végigjátszást nézett volna.

Mire jelölték: Legjobb nemzetközi film, legjobb animációs film – összesen 2 jelölés.

Hol lehet megnézni: Még játsszák moziban.