Noha a választás kimenetelét még nem lehet tudni, és csak annyi állítható biztosan, hogy a Fidesz és a Tisza Párt között szoros a verseny, a Medián pedig már kétharmados győzelmet vetít elő Magyar Péterék javára, a kampány hajrájában a rezsim onnan kapja a legnagyobb pofonokat, ahonnan az előző kampányok alatt még sosem érte ekkora ütés: belülről.
Az elmúlt időszakban több olyan ember is megszólalt a nyilvánosságban, akik nem a politika világából érkeztek, hanem állami intézményekben, állami szerveknél vagy kormányközeli szervezeteknél dolgoztak. Amit mondtak, azt ők maguk látták vagy tapasztalták, ezért a megszólalásaikat is jóval nagyobb figyelem kísérte. Így volt ez a Direkt36-nak szivárogtató, majd a nyilvánosság előtt azóta többször megszólaló Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) egykori rendőrnyomozója esetében, de hasonlóan erős nyilatkozatot adott a Telexnek Pálinkás Szilveszter honvéd százados is. Ráadásul pár napon belül kétszer is.
Szabó Bence azt állította, hogy a titkosszolgálat a rendőrséget felhasználva próbálta fedezni azokat a rejtélyes idegeneket, akik titkosszolgálati módszerrel a Tisza Párt bedöntésén ügyködtek. Pálinkás pedig sok más mellett azt, hogy a tervezett csádi katonai misszió mögött Orbán Viktor fia, Orbán Gáspár áll, aki vallási indíttatásból azt sem tartaná megfizethetetlen árnak, ha magyar katonák halnának meg az afrikai országban a keresztényekért.
De még a kampány utolsó napjaira is maradtak kibeszélő fejek. Egy másik volt NNI-nyomozó, Virág Norman Viktor azután állt a Partizán kamerái elé, hogy eljárás indult Szabó Bence ellen, akit Pintér Sándor szerint árulónak tartanak a kollégái. Virág azt mondta, hogy személyesen ismeri Szabót, akit valójában nem árulónak, hanem hősnek tartanak. Ettől függetlenül tiszteli Pintért mint minisztert, főleg azért, mert ő is rendőr volt. Virág a rendőrséget érintő politikai befolyásról, az állomány helyzetéről, VIP-rendőrségről és elmaradt nyomozásokról beszélt az interjúban.
„Az, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal politikai ellenfelekre nem dolgozott, sajnos nem igaz” – ezt pedig egy egykori titkosszolga, az Alkotmányvédelmi Hivataltól (AH) 2016-ban leszerelő Sebők Krisztián mondta a Partizánban. Sebők volt az egyik megnevezett egykori titkosszolga, akit a Magyar Nemzet március 24-i cikkében Buda Péter és Katrein Ferenc mellett olyan, „a Tisza környékén megjelenő” nemzetbiztonsági szakértőnek neveztek, akinek az „alkalmatlansága vagy botrányai miatt távoznia kellett a szolgálatoktól”.
A lap azt állította, Sebőköt egy magánéleti ügy miatt távolították el a szervezetből, Sebők pedig azt feltételezi, hogy az AH szivárogtatta ki a sajtónak azokat az információkat, amelyeket ő maga osztott meg korábban a belbiztonsági osztállyal. Márpedig ezek szigorúan belsős, minősített adatok, amelyeket a kormánysajtó szerinte karaktergyilkossághoz és a Tisza Párt támadásához használt fel. Holott elmondása szerint Sebők csak a Tisza 2024-es EP-kampányában vállalt szerepet, azóta semmilyen pozíciója nincs a pártnál.
Abban, hogy a választási kampányokban előjönnek súlyos és valamelyik politikai szereplőt kínosan érintő témák, önmagában semmi meglepő nincsen. Ez a kampány természetéből fakad. Ám Szabó, Pálinkás, Virág és Sebők megszólalásai, nyilatkozataik tartalma olyan rendszerszintű visszaélésekre vagy azok gyanújára irányítja a fókuszt, amelyekről eddig ehhez hasonló beszámolók még nem születtek. Ezeknek a nyilatkozatoknak nem azért van súlyuk, mert olyan dolgokról szólnak, amelyekről az emberek nem hitték volna, hogy megtörténik. Ellenkezőleg. Azért van erejük, mert az emberek igazolni látják bennük azt, amit eddig is gyanítottak.
Kiugrott kormánypárti politikusok már az ezt megelőző években is tettek ugyan súlyos kijelentéseket, de ezekre az ellenzék nem nagyon tudott vagy nem akart építeni. Példa erre a Fidesz egykori országgyűlési képviselője, Simonka György, aki már 2024-ben nyíltan beszélt arról, hogy a Fidesz el tud sikálni dolgokat, ha akar, Orbán Viktor pedig mindenről tud, ha tudni akar. És ő beszélt már akkor is arról, hogy a politika befolyásolni, irányítani tudja az ügyészséget. Simonka nyilatkozatai azonban nem vertek igazán nagy hullámokat. Ebben a jelenleg is folyó büntetőpere mellett valószínűleg szerepet játszott az is, hogy ő olyan politikus, aki korábban aktív haszonélvezője volt a rendszernek, ezért inkább tartják sértett embernek, aki nem feltétlenül hiteles forrás.
Ugyanezzel magyarázható az is, hogy a Fideszhez köthető politikai szereplők közelmúltbeli hátraarca szinte alig kapott érdemi figyelmet. A KDNP-t tavaly májusban otthagyó Gaal Gergely nevét valószínűleg kevés választó tudná hova tenni, pedig mindent elkövetett, hogy a lemondása után felhívja magára a figyelmet. Semjén Zsolték szemére vetette például, hogy a sorozatos kétharmadok ellenére 15 év alatt sem tudtak felépíteni egy valódi, önállóan is életképes pártot. Még a Szőlő utcában is tüntetett – szerény érdeklődés mellett. Hozzá hasonlóan ment a süllyesztőbe a józsefvárosi Fidesz egykori képviselőjelöltje, Kaiser Edvin is, aki idén februárban mondott búcsút a pártjának.
A Tisza megerősödésével hirtelen megvilágosodott kormánypárti politikusokkal ellentétben a nyílt rendszerkritikának hangot adó rendőr vagy katona láthatóan más társadalmi megítélés alá esik. Ezek az emberek valóságos sztárokká, hősökké válnak, az interjúikat millióan nézik. Jóval többen, mint amennyi embert a kormány éveken át jól működő propagandagépezete ténylegesen el tud érni. És ezzel el is érkeztünk egy másik fontos momentumhoz: ahhoz, hogy egyre többen kinyissák a szájukat, az is kellett, hogy a Fidesz a digitális térben hátrányba kerüljön. Míg tíz évvel ezelőtt egy lejáratókampány igazán megviselt egy-egy célszemélyt, ma már egyáltalán nem ritka, hogy a lincshangulattal felérő düháradat a kormánypárttal szimpatizáló szereplőket éri.
Ha a NER-re a gazdasági, államigazgatási és politikai rendszer egészeként tekintünk, az Orbán-rezsimre pedig egy tekintélyelvű, autoriter, már-már katonás rendszerként, akkor a most látott kibeszélőshow még szembetűnőbb. Olyan területeket érint ugyanis, amelyek a rezsimtől függetlenül is zárt világot alkotnak. Ilyen a rendőrség, a titkosszolgálatok vagy éppen a honvédség világa. Ezeken a területeken a kibeszélés sokkal nagyobb kockázatokkal jár, mert azt, aki kinyitja a száját, sokan a testületen belül árulónak tartják – még akkor is, ha az igazat mondja és a hazugságot leplezi le.
Az, hogy a rendvédelmi-honvédelmi szektorból az esetleges megbélyegzés ellenére is kibeszélnek, akkor is a rezsim omladozásának a jele, ha a választás még messze nincs lefutva. Ez a jelenség ugyanis annak a bizonyítéka, hogy a politikai vezetés már sem a rendőrség, sem a honvédség, sem a titkosszolgálatok fölött nem tud érdemi kontrollt gyakorolni. Sem fenyegetéssel, sem lejáratással, sem egy jó pozíció felajánlásával. Ez azért félelmetes, mert éppen a rendvédelem és a honvédelem az a terület, amely akkor is parancsuralmi rendszerre épül, ha egyébként a politikai berendezkedés a végletekig liberális. Egy autoriter rezsimben pedig ez a parancsuralmi rendszer még erősebb.
Egy ilyen parancsuralmi rendszernek az ignorálásához politikai klímaváltozás szükséges. Egy ilyen folyamat nem indul be akkor, ha csak közvélemény-kutatásokban tükröződik vissza a Tisza erősödése. Egy ilyen folyamatot csak a közhangulat átbillenése indíthat be. Ha nem így lenne, akkor az elmúlt 16 év kampányai is ehhez hasonló történetekkel lettek volna tele. Hiszen mindaz, amiről ezek a vallomások szólnak, nem az elmúlt egy-két év termése.
Ugyanígy igaz persze az is, hogy ez a folyamat nem Szabó Bence, de nem is Pálinkás Szilveszter színre lépésével kezdődött. Ők nem az első, sokkal inkább az utolsó fecskék. Ha a folyamat origójának a szintén a NER-ből érkező Magyar Péter kiugrását tekintjük, akkor látható egy olyan ív, amely a 2024-es önkormányzati és európai parlamenti választástól az országgyűlési választás kampányhajrájáig rajzolható fel. Ebből kirajzolódik az is, hogy minél erősebb lett a Tisza, annál több lett a kibeszélő.
Az első fontosabb állomása ennek 2025 februárjában volt, amikor az egykori vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz nyíltan a Tisza Párt mellé állt. Ebben az időszakban a Tisza már lendületben volt, vezető ellenzéki erővé vált. A Fidesz–KDNP esetében a mérések ekkor a biztos szavazók körében enyhe visszaesést vagy stagnálást mutattak ugyan, de a kormánypárt tábora stabil volt. A Fidesz ekkor a „digitális honfoglalással” és új gazdasági intézkedésekkel próbálta megállítani a szavazói elvándorlását.
Tavaly nyáron a 21 Kutatóközpont viszont már azt mérte, hogy minden harmadik szavazója otthagyta a Fideszt, a 2022-ben távol maradók negyede pedig már a Tisza oldalára állt. És miközben a Tisza teljes erővel igyekezett eltolni magától az általuk csak „óellenzékinek” titulált politikusokat, olyan figurákat fogadott a soraiba, akik ideológiailag a jobboldalhoz sorolhatók. Tavaly szeptemberben például a Tiszához igazolt a konzervatív, jobboldali családból származó Velkey György, akinek az apja a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójaként belépett az Egészséges nemzetért Digitális Polgári Körbe.
Velkey leigazolása felerősítette azt az érzetet, hogy a kormánypárt nem csak úgy általában az értelmiségen belül veszít szavazókat, hanem a jobboldali értelmiség soraiban is. Márpedig azt, hogy a Fidesz elveszítette az értelmiségi szavazók egy jelentős részét, már a kormánypárt sem tagadja. Azzal, hogy a Tisza nyitott a Fidesz-közeli emberekre, sőt alapvetően – például Orbán Anita érkezésével – ebből a politikai kultúrkörből kezdett el építkezni, akaratlanul is jelzést küldött a NER napszámosainak: még ki lehet szállni.
Az más kérdés, hogy Szabó Bence és Pálinkás Szilveszter színre lépéséhez képest jóval halványabb politikai hatást értek el azok, akik a kampány hajrájában szólaltak meg ugyan, de a rendőrséghez és a honvédséghez képest egyértelműen átpolitizált közegből érkeztek. Mint például a kormányközeli Századvég közgazdász elemzője, Balogh Bence. Ő a momentumos Tompos Mártonnak adott videóinterjúban mondta el azt a kevésbé meglepő tényt, hogy a Századvég kormányzati befolyás alatt áll, és politikai megrendelésekre készít olyan anyagokat, amelyek illeszkednek a kormányzati propagandába, még ha szakmailag kifogásolhatók is.
Legutóbb pedig a Gazdasági Versenyhivatal vezető közgazdásza, Berezvai Zombor ugrott ki és mondott olyan dolgokat, amelyek senkinek nem jelenthetnek újdonságot, aki az elmúlt éveket nem egy kő alatt töltötte, és valamennyit konyít a gazdasághoz vagy a közélethez. Berezvai, Balogh Bencéhez hasonlóan, lényegében semmi újat nem mondott, de az, hogy nyilvánosan megerősítették azt, amit eddig is lehetett tudni, a rezsim gyengülését mutatja.
Szabó Bencével és Pálinkás Szilveszterrel ellentétben Baloghból és Berezvaiból nem lettek hősök vagy sztárok. Megjelenésük csak arra volt jó, hogy ráerősítsen arra az érzületre, miszerint a Fidesz rendszerének hosszú távú túlélésében már az apró fogaskerekek sem hisznek. Ezt az érzetet erősíti a HVG-nek kitálaló Csontos István is, aki a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) vezetője volt, de csak most, kilenc év után döntött úgy, hogy elmondja, mi történt annak idején. Csontos beszélt arról, hogyan került kapcsolatba Pintér Sándor és Simicska Lajos köreivel, és milyen szerepet vállalt a 2010-es választások előtt a baloldal lejáratásában. De kitért arra is, hogy a Fidesz-érában miként akarták befolyásolni az FKF közbeszerzéseit, és említést tett egy gánti látogatásról is Orbán Viktor családtagjainál.
Ha a kampányhajrában sokasodni kezdtek is azok a szereplők, akik bennfentesként mutatnak rá a rezsim visszás dolgaira, a NER összeomlásának legerőteljesebb jele mégiscsak abban nyilvánul meg, hogy már nemcsak a minisztériumokból, de a titkosszolgálatok környékéről is szivárognak ki belső dokumentumok. Ennek egyik legerősebb jele az, hogy már belső levelezések szivárognak ki a szolgálattól, amire nemhogy az elmúlt 16 évben, de a rendszerváltás óta nem volt példa. A 444 a minap írta meg, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal hónapokig lehallgatott egy üzletembert, aki rendszeres kapcsolatot ápolt ellenzéki körökkel, köztük a Tisza Párt környezetével, és találkozókat szervezett a politikai és a gazdasági élet szereplői közt.
Amennyiben igaz, amilyen következtetésre a lap jutott, akkor az ügy a rendszerváltáskor kirobbant Dunagate-botrányhoz hasonló. A Dunagate-ügy főszereplője Végvári József titkosszolgálati őrnagy volt, aki a rendszerváltáskor bevitte Lovas Zoltán újságírót a titkosszolgálat központjába. Ennek köszönhetően film készülhetett az állambiztonság iratainak megsemmisítéséről. Ezenkívül bizonyítékok igazolták, hogy az állampárt a rendszerváltó tárgyalások ellenére megfigyelte az ellenzéki vezetőket. Az AH tagadta a vádakat, és hamisnak állította be a 444 cikkét.
A mostani kampány véghajrájában látott, korábban elképzelhetetlennek hitt történések akkor is a NER szétesésének a jelei, ha végül a Fidesz nyeri meg a választást. Éppen ezek az esetek világítanak rá arra, hogy a Fidesz-kormányról alkotott kép, miszerint a hatalom mindent a kezében tart és mindent irányítani tud, ma egyszerűen nem igaz. Az persze a rezsim természetéből fakad, hogy ez a kép éppen azért tudott kialakulni és megerősödni, mert a rendszer fogaskerekei elhitték a politikai hatalom mindenhatóságát, láthatóan a munkájukat is ennek tudatában végezték el. Vagy éppen nem végezték el.
