Mindenkit alaposan kiosztott Donald Trump vasárnapi posztjában az ukrajnai háborúval kapcsolatban, Európának például azt rótta fel az amerikai elnök, hogy továbbra is olajat vásárol Oroszországtól. Magyar szemmel nézve ez főként azért érdekes, mert ha Európa alatt az EU-t értjük, akkor valójában már csak két ország vesz még mindig orosz kőolajat: Magyarország és Szlovákia, ráadásul elvileg a Barátság vezetékre vonatkozó amerikai szankciómentességgel. (Bár ennek hivatalos nyoma még mindig nincs az illetékes amerikai hatóság részéről, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és a Mol szerint is érvényben van.)
Az ilyen amerikai reakciók miatt a magyar kormány már igyekszik óvatosabban kommunikálni, Szijjártó Péter a Telexnek adott interjújában például november elején azt mondta, nem igaz, hogy a magyar olajimport 92 százaléka Oroszországból érkezik. Amikor azonban ott jár, nem mindig ilyen óvatos: március 26-án Moszkvából jelentette büszkén, hogy „Akadálytalanul zajlik a kőolajszállítás is, a szállított mennyiség idén meghaladta az 1,25 millió tonnát”.
A 92 százalékos arányról szeptember elején írtunk az idei első féléves adatok alapján, ez mennyiségben 2,57 millió tonna volt. Nem nehéz kiszámolni, hogy ennek nagyjából időarányos része a Szijjártó Péter által március vége felé említett 1,25 millió tonna.
Más adatot nem mondott a külügyminiszter, és nem is nevezte meg, hogy miért nem igazak a hivatalos hazai és uniós statisztikák. Ezek az adatok ugyanis az Eurostat és a KSH felületein is elérhetők, a NAV és a szlovák vámhatóság vámstatisztikáiból származnak.
Közben természetesen változhattak a pontos arányok, már csak azért is, mert a magyar és a szlovák kőolajimportot egyben menedzseli a Mol-csoport, hiszen hozzá tartozik mindkét ország finomítója. Ezek pedig – az uniós szankciós rendszer kialakulása óta – főszabályként*
Vélhetően ennek tudhatóak be az olyan időszakok, amikor az orosz kőolaj részaránya a hazai behozatalban nőtt, míg a szlovákban enyhén csökkent. Ha azonban összességében nézzük, akkor a Molhoz köthető kőolaj-behozatal Magyarországon és Szlovákiában 2021-ben még 78 százalékban volt orosz eredetű, 2022-ben 90,9 százalékban, 2023-ban 83,3 százalékban. 2024-re ismét növekedett, 86,5 százalékra az orosz arány, 2025 első felében pedig már 92,2 százalékos volt. Havi alapon természetesen nagyobb kilengések vannak.
Hová kerül a pénz?
Korábban többször írtunk arról, hogy az orosz kőolaj árelőnye miatt a Mol és a magyar kormány számára megéri fenntartani ezt az importforrást, amíg csak lehet. Míg korábban csak szerény mértékben volt olcsóbb a tengeri úton beszerezhető olajnál az orosz, a háború kitörése és az olajszankciók bevezetésének időszakában a különbség (spread) óriásivá nőtt. Később az orosz olajexport sikeres ázsiai átirányítása nyomán ez jóval kisebb lett, majd az utóbbi hetekben, a Lukoil és Rosznyefty elleni amerikai szankciók bevezetése nyomán ismét jelentőssé vált. (Ez az utóbbi, a Mol számára kedvező fejlemény még nem szerepel az alábbi grafikonon.)
Oroszország Ukrajna ellen indított háborújának kezdete és 2025 augusztusa között a magyar és szlovák finomítók orosz kőolajimportján számításaink szerint elméletileg 1535 milliárd forintot nyert a magyar olajvállalat. De ezt nem tarthatta meg teljesen, jelentős részéről le kellett mondania a hazai autósok, továbbá a magyar és a szlovák állam számára.
Európai átlag felett ragadt magyar üzemanyagárak
A magyar autósok azzal nyertek, hogy körülbelül egy éven át rögzített, 480 forintos áron vehették az üzemanyagot. Számításaink szerint a Mol kiskereskedelmi hálózata ezen 150 milliárd forintot vesztett, de ezt lényegében az állam finanszírozta azzal, hogy a brent és az Ural olajfajták árkülönbözetére kivetett adó kulcsa 2022-ben előbb csak 25, majd később 40 százalék volt – a benzinárstop kivezetése után viszont már 95 százalékra emelkedett.
Ezt követően a hazai autósok már egyáltalán nem részesültek a – 2023-ban még érdemben – olcsóbb orosz olaj árelőnyében, és ez azóta is így van. Ukrajna orosz lerohanása előtt a magyarországi benzin ára az uniós átlagnak felelt meg, kissé a cseh és osztrák árak felett. Az alábbi grafikonon az adók nélküli, nettó árakat vettük figyelembe, hiszen az üzemanyagok árára rakodó áfa, jövedéki adó és egyéb költségek – mint például a készletezési díj – alapvetően kormányzati döntésektől függnek, és változtak is az elmúlt években.
Amikor 2021 novemberében bevezette a kormány az üzemanyagárstopot, az az első hónapokban még nem volt túl nagy hatású, 2022 februárjától ugrottak meg igazán az európai üzemanyagárak, és ekkor valóban jóval olcsóbb volt itthon a kutakon tankolni.
Az árplafon 2022. decemberi megszüntetése után azonban nem az uniós átlagra tértek vissza a hazai üzemanyagárak, hanem afölé, az osztrák és cseh szinthez képest pedig nagyobb lett a különbség, mint az árstop előtt.
Bár a különbségek kisebbek, a jóval nagyobb arányban importból származó gázolaj esetében is alapvetően hasonló folyamatokat látni: ma drágább európai összevetésben itthon tankolni, mint a háború előtt.
A kormány és a hazai üzemanyag-kiskereskedők közötti csörték egy másfajta, az adókat is tartalmazó régiós összehasonlítást eredményeztek, amelyet a KSH egy ideje rendszeresen közzétesz. Eszerint a magyarországi benzinárak októberben 2,9 százalékkal voltak magasabbak kilenc régiós ország átlagánál, míg a gázolaj 3,4 százalékkal került többe.
Bármelyik összevetést is nézzük, látszik, hogy
jó ideje semmilyen előnyt nem ad a magyar autósok számára az orosz olajimport fennmaradása,
a Magyarországhoz hasonlóan tengerpart nélküli Csehországban és Ausztriában is olcsóbb adók nélkül számolva az üzemanyag. A cseh autósok ténylegesen is kevesebbet fizetnek a legutóbbi adatok szerint, pedig az ottani finomítókban már elvégezték az orosz olajról való leválást lehetővé tévő beruházásokat, amelyeket a Mol vonakodik megtenni.
A Mol különadói
Az autósoknál jóval nagyobb részt tett el a magyar és a szlovák állam különadók formájában a Mol háborús-szankciós extraprofitjából. A Mol beszámolói szerint 2022-ben 204, 2023-ban 0,8, 2024-ben 5,9 milliárd forintnyi adót fizetett a szlovák költségvetésébe az extraprofit alapján.*
Az sem a költségvetésből, sem a vállalat beszámolóiból nem derül ki, hogy idehaza a Mol pontosan mennyi különadót fizetett. Az alábbi grafikonon az látszik, hogy az egyes években az állam mennyi bevételt szedett, illetve tervezett be az energiaágazat befizetéseiből, amely a szektor, illetve a Mol különadóinak leginkább megfeleltethető sor a költségvetésben, és a kritikus években leginkább az orosz olajon elérhető extraprofit volt a forrása.
Itt természetesen nem csak a Mol befizetései szerepelnek, de például 2022-ben a brent és az Ural árkülönbségére vonatkozó különadó bevezetésekor Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter 120-130 milliárd forint bevételre számított ebből a forrásból, ami nagyjából a kétharmada a végül befolyt bő 200 milliárdnak.*
Látszik, hogy a kormány jövőre már sokkal kisebb bevétellel tervez ezen a soron, mint 2022-ben, ha pedig az állami kiadások arányában nézzük, akkor ennél is sokkal nagyobb a kontraszt. Ennek az egyik magyarázata, hogy idén már megszűnt a Mol árbevétel-alapú különadója, amely miatt 2023-ban a 2022-es magyarországi árbevételének 2,8 százalékát, 2024-ben pedig az 1 százalékát kellett befizetnie az államkasszába. A brent és az Ural különbözetére kivetett adó pedig a különbség szűkülése miatt hozott és ígér kevesebb bevételt.
Bár a Lukoil- és Rosznyefty-szankció óta a különbözet ismét jelentős, nem várható, hogy ez tartósan így marad: ha az oroszoknak a korábbiakhoz hasonlóan ezt is sikerül megkerülniük, akkor ismét a brent közelébe emelkedik az Ural ára. Ha nem, az az azt jelentené, hogy az orosz költségvetés végső mentsvárát jelentő indiai és kínai vevőik nem mernek a korábbi szinten vásárolni orosz olajat, így pedig a háború finanszírozása lehetetlenülhet el záros határidőn belül. Ha Vlagyimir Putyin orosz elnök megelégszik (egyelőre) Ukrajna ötödével, akkor jelen állás szerint egyebek mellett a szankciók fokozatos feloldását kapja cserébe, ami szintén eltüntetné az árkülönbözet nagy részét.
Miről tárgyal Orbán?
Ebben persze sok a bizonytalanság, ám az jól látszik, hogy a kormány számára pénzügyi szempontból nem lenne életbevágó az orosz olajimport fenntartása. Főleg, hogy a 195 milliárdos tervezett bevétel nagyobb része anélkül is teljesülhetne: amikor a brent-Ural-különadót kiterjesztették az idénre is, a Concorde elemzői úgy számoltak, hogy ez 15-40 milliárd forint többlet pénzügyi kötelezettséget okoz a Molnak. Az állam számára pedig ennyi bevételt ígér.
Igaz, ha az orosz olaj nélkül csökkenne a Mol nyeresége, az a társasági adón keresztül is okozhatna állami bevételkiesést, de ez valószínűleg még így is a tízmilliárd forintos nagyságrendben maradna, ami költségvetési szinten abszolút kezelhető. (Mol-osztalékra pedig már nem számíthat az állam, mert a kormány eladományozta a részvényeket a Corvinus Egyetemnek, a Matthias Corvinus Collegiumnak*
Drámai hatással csak az járna, ha orosz olaj nélkül nem lehetne ellátni a hazai üzemanyagigényt, hiszen az visszavetné a gazdaságot és az üzemanyag-forgalmat, amelyhez rengeteg állami bevétel kapcsolódik. De ennek feltételezéséhez nagyon rossz véleménnyel kell lenni az Adria-vezetékről és az egyéb importlehetőségekről.
Mindennek fényében érdekes Orbán Viktor csütörtöki kijelentése, miszerint pénteken azért fog tárgyalni – a Telex szerdai értesülése szerint Moszkvában –, hogy Magyarországra továbbra is érkezzen orosz olaj és gáz. Ez különösen annak fényében meglepő, hogy – mint a cikk elején lévő poszt is mutatja – Szijjártó Péter minden ottani útján megemlékezik arról, hogy Oroszország milyen megbízható szállító. Az Ukrajnát napról napra támadó agresszor államnak pedig minden korábbinál nagyobb szüksége van az exportbevételekre a háború finanszírozásához, így igen meglepő lenne, ha kuncsorogni kellene a szállítás fenntartása érdekében.
