A magyar gazdaságban az idei repülőrajt elmaradt, és bár mindig csak pár évvel látjuk előre a várva várt beindulást, soha nem éljük meg mostanában. Németh Dávid, a K&H vezető elemzője szerint nagyjából ez a helyzet, vagyis az idei év még újabb csalódásokat tartogat, de már pislákol a fény az alagút végén.
A szakember június 16-án közölt legfontosabb előrejelzései szerint:
- A jelenlegi, bizonytalan kilátások alapján az idei évre várható 0,5 százalékos növekedés után jövőre végre már érdemi, 2,5–3 százalék körüli bővülésre lehet számítani (a héten elfogadott 2026-os költségvetés egyébként 4,1 százalékkal számol).
- Ebben az évben 4,3, 2026-ban pedig 4 százalék lehet az éves átlagos infláció, és ahogy a pénzromlás leszorítása nem megy egyik pillanatról a másikra, a költségvetési hiánnyal is elnyújtva fog megküzdeni Magyarország.
- A magyar gazdaság több mint két éve stagnál vagy visszaesik, ráadásul a munkanélküliségi ráta is növekedett. Ennek ellenére erre az évre 7,5–8 százalékos átlagos béremelkedés valószínűsíthető, ezt 2026-ban egy 9 százalék körüli átlagos emelés követheti.
- A magyar deviza némi erősödést tudott felmutatni, mivel a növekvő kamatkülönbözet nemzetközi vásárlókat vonzott a forintpiacra. A forint az euróval szemben továbbra is egy viszonylag széles sávban mozoghat, ennek az alja 395 forint, a teteje pedig 415 forint környékén alakulhat.
- Globálisan továbbra is túl sok a bizonytalanság, a Trump-hatás, a kereskedelmi háború, az Oroszország és Ukrajna között háború, az Irán elleni izraeli támadás is ilyen, ezek eleve adnak némi nyomott hangulatot a világgazdaságnak.
A frissen elfogadott hazai büdzsé jó alkalmat kínál arra, hogy egy pillanatra megnézzük a magyar költségvetést big picture-szerűen és relatív összehasonlításban. Meglepő, hogy a magyar kiadások nem is annyira az egészségügyi vagy az oktatási sorokon maradnak el a világ szerencsésebb országainak adataitól, hanem a szociális kiadások terén, itt mi sokkal kevesebbet költünk. Az EU 27 átlagosan 20 százalékot, Magyarország csak 13 százalékot. Igaz, nálunk bizonyos szociális kiadások az adókedvezményeknél bukkannak fel.
Németország és Ausztria sokkal többet költ GDP-arányosan egészségügyi kiadásokra, nálunk ez jelentősen apad, 1995-ben még GDP-arányosan 8 százalékot költöttünk el egészségügyre, ma már csak 6 százalékot, noha közben sokkal inkább elöregedett a népesség. Ez egy rejtett hiány, ami később visszaüthet, igaz, a várható életkor szépen emelkedik, már itthon is 76 év körül van.
Ez az az örök érv, amit nehéz az életmódunkkal kapcsolatban riogató tanácsadóknak feloldani, vagyis igen, régen mennyivel természetközelibb volt az élet, mennyivel többet mozogtunk, nem volt annyi képernyőidő, nem ettünk feldolgozhatatlan mennyiségű cukrot és húst – igen, de sokkal rövidebb ideig éltünk ebben a nagy egészségben. Az uniós statisztikák szerint az észtek, a szlovénok nagyon elöl vannak várható életkorban, de a románokat és a bolgárokat még megverjük a mutatóban.
A szegénységben élők aránya Magyarországon 13 százalék – bár tavasszal két kutató jelezte a Válasz Online-ra megírt cikkében, hogy nagyon furcsa ellentmondásosság van a Központi Statisztikai Hivatal szegénységi adataiban –, ezzel papíron az unió átlagához képest jobban állunk, a mutatóban egyébként a csehek a bajnokok.
Az oktatásra fordított kiadás tekintetében szinte mindenhol stagnál az érték, a mi 4 százalékos arányunk nem jó a németekkel, osztrákokkal összevetve, de Románia egyelőre ebben is mögöttünk áll.
Azzal senkit nem lepünk meg, hogy a magyar növekedés mély válságban van, a régió gyorsult, mi inkább elvesztegettük az elmúlt éveket, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2025-ös és 2026-os növekedési előrejelzései alapján most sem kiugró, inkább átlagos évek jönnek. Az eurózóna az idén 0,8, jövőre 1,2 százalékkal nőhet, az emerging Europe, vagyis a feltörekvő Európa ennél valamivel jobb, 2,1 százalékos növekedéssel tűnhet ki mindkét évben. Az viszont szomorú, hogy ezen belül mi szembetűnően lemaradtunk az idén, de mint a fent már ismertetett prognózisból is látható, részben a bázishatás miatt, de jövőre már verhetjük az átlagot.
Az szintén biztató lehet, hogy a növekedésen belül javulhat arányaiban a feldolgozóipar javulása, ami nekünk jó, mert ennek az ágazatnak nagyobb a súlya. Az európai ipar ugyanakkor sajnos továbbra is inkább kiárazódik a világból, még akkor is, ha talán a magyar járműgyártás átmenetileg még erősödhet is.
Az európai lemaradásban az Egyesült Államok és Kína násztánca okozhatja a legtöbb bajt. Az Egyesült Államok és Kína viszonyára az a mondás illik, hogy
mindegy, hogy az elefántok verekednek vagy szerelmeskednek, de ott nem jó fűnek lenni.
Márpedig Donald Trump amerikai elnök hektikus és minden racionalitást nélkülöző intézkedései révén Kína egyre nagyobb veszély lesz Európára. Kína az idén 4, jövőre 4,6 százalékosra prognosztizált növekedése ugyanis továbbra sem a belföldi fogyasztásban csapódik le. A kínai ipar nyomja ki magából az árukat, mintha nem lenne holnap, de a kínai kiskereskedelem teljesen ellaposodott, vagyis a kínai áruból belföldön hatalmas túlkínálat alakul ki, ezért még évekig mindenhol elárasztja az exportpiacokat a sok kínai áru. Így az európai ipar aligha tud visszalendülni. Ha szerkezetében nézzük a kínai fogyasztást, az külön aggasztó, hogy alig vesznek a kínaiak autót, így azok extrém módon az európai piacon próbálnak helyet találni maguknak, ami továbbra sem tesz jót a valaha az európai ipar egyik ékkövének számító autógyártásnak.
A magyar ipar kibocsátása ezen belül az egész CEE-régióban a legnagyobb visszaesést mutatja, de azért a termelésbe fokozatosan belépő modern jármű- és akkugyárak azért némi reménnyel is kecsegtetnek.
Legalább olcsók vagyunk
A régió még mindig nagyon olcsó, vagyis ha arra kényszerül Nyugat-Európa, hogy ide telepítsen át ipari kapacitásokat, abból profitálhatunk.
A lakosság számára persze nem az a legfontosabb, hogy mekkora a fizetése, hanem az, hogy az mire elég itthon és külföldön. Ebben a témakörben a panaszkodásra mindig kapható magyarok hagyományosan azon szoktak szomorkodni, hogy nagyon gyorsan drágulnak az élelmiszerek, nem emelkednek a fizetések és gyengül a forint. Nos, totónyelven ez amolyan 1, x, 2, vagyis igaz, félig-meddig igaz, nem igaz.
Az élelmiszerek brutálisan drágultak, a magyar árak beérték a német vagy belga bolti szinteket, ez még pár éve is elképzelhetetlen lett volna. A bérek ugyanakkor szintén viszonylag szépen emelkednek, az inflációt verik, csak persze általában nem érik el az élelmiszerár-emelkedés szintjét. Viszont, ha egyéves viszonylatban megnézzük a román lejt, a magyar forintot, a cseh koronát és a lengyel zlotyt, azt láthatjuk, hogy ezek kifejezetten stabil feltörekvő devizák voltak, miközben a hagyományosan pocsék argentin, török, brazil, indiai fizetőeszköz folyamatosan leértékelődött. A globális változékonyság óriási veszélyforrás lesz a következő időszakban is – véli Németh Dávid.
Az elemző szerint 2026-ban az ipari termelésben végre elképzelhető lesz egy 5–6 százalékos növekedés. A szakember attól sem tart, hogy az olaj ára nagyon rontaná a hazai külkereskedelmi egyensúlyt, vagy veszélyeztetné az inflációt. Most van ugyan egy hirtelen ijedtség, de ha az kiárazódik, az iráni kapacitások kiesése nem fogja indokolni azt, hogy 75 dollár legyen egy hordó olaj, a világgazdasági kereslet viszont gyenge, így ha nem lesz durva eszkaláció, az olaj visszatér a 70 dollár alatti tartományba.
Némi meglepetésre a szakember abban is bízik, hogy a magyar gazdaságból bántóan hiányzó uniós forrásokban lesz némi előrelépés, vagyis az idei 1–1,5 milliárd eurós lehívható forrás után 2026-ban akár 3 milliárd euró forrás is megkaparintható. Ez nagyon fontos lenne, mert a térségünkben továbbra is az uniós forrásokhoz köthető a nagyobb növekedés – lásd Lengyelország sikersztoriját. A legtöbb uniós állam nagyon elégedett is azzal, hogy belépett az EU-ba, ez Magyarországra is igaz, de a Baltikumra a leginkább. Ilyen támogatottság mellett a szakember szerint abban lehet bízni, hogy nem igazán reális, hogy bárki kilépjen az unióból.
