Donald Trump belső köreiben már a tavaly novemberi elnökválasztás óta aggódva nézték, ahogy Elon Musk beette magát Mar-a-Lagóba, és egyre nagyobb és nagyobb hatalmat szerzett magának. Nem kellett sokat várni rá, hogy arról szivárogtassanak a sajtónak: csak idő kérdése, hogy a két ultraegójú személyiség kapcsolata mikor fog megromlani, és mikor érzi úgy Trump, hogy nem hajlandó osztozni Muskkal a rivaldafényen.
Erre a pillanatra hónapokat kellett várni. Több amerikai lap forrásai szerint az amerikai elnök április elején közölte legközelebbi tanácsadóival és több miniszterével, hogy a szövetségi kormányzat karcsúsításával megbízott Musk heteken belül távozni fog a kormányzatból, hogy visszatérjen cégei irányításához. Trump nyilvánosan is utalt erre, többször is jelezve újságíróknak, hogy bár Musk szerinte csodálatos munkát végez, van pár cége, amiket vezetnie kell, és egy ponton „Elonnak távoznia kell”. Maga Musk is utalgatott arra, hogy május vége után nem feltétlen maradna a mostani szerepében.
A hírt nagy megkönnyebbüléssel fogadták a kongresszusi republikánusok. Trump hivatalba lépése óta a világ leggazdagabb embere sok ellenséget szerzett magának Washingtonban. Láncfűrésszel esett neki a szövetségi kormányzatnak, és a következményekre nem gondolva követhetetlen tempóban kezdett el embereket kirúgni, kormányzati szervezeteket megszüntetni, szerződéseket bontani és programokat leállítani.
Az öntörvényű milliárdos döntései egy idő után már annyira bosszantották Trump minisztereit, hogy üvöltözésig fajuló vitát folytattak vele egy kabinetülésen,
és egyes lépései állítólag még magát az elnököt is feldühítették.
A végső lökést a Wisconsin államban tartott legfelsőbb bírósági választás adhatta meg, amire Musk 25 millió dollárt (kb. 9,3 milliárd forintot) költött el, és személyesen is kampányolt a konzervatív jelölt mellett az államban. Mindezt teljesen hiába. A liberális jelölt magabiztos győzelmet aratott, egy olyan kampányban, ami nagyrészt Muskot helyezte a középpontba. Ez is megmutatta, hogy az elmúlt hónapokban egyre népszerűtlenebbé vált, a Trump EU-t érintő vámjait is bíráló milliárdos már kezd politikai teherré válni, és többet árt mint használ az elnöknek.
Hullik a forgács
A Trump elnökválasztási kampányát több mint 290 millió dollárral (kb. 106 milliárd forinttal) támogató Musk az újraválasztott elnök győzelme után gyorsan megkapta a lehetőséget, hogy tanácsadóként megkezdhesse a szövetségi kormányzat karcsúsítását egy minisztériumnak nevezett szervezet, a DOGE (Department of Government Efficiency – Kormányzati Hatékonysági Minisztérium) élén. Musk villámgyorsan munkához is látott, azzal a tempóval, ahogy a Twitter, azóta már X közösségi oldalt is átszervezte annak megvásárlása után: elkezdett törni-zúzni, mint elefánt a porcelánboltban, elkezdett vágni mindent, amit csak látott, nem kérdezve senkit, hogy mit csináljon vagy ne csináljon.
Önállósága már Trump hivatalba lépése előtt frusztrálta a republikánusokat, amikor majdnem elérte a szövetségi kormány leállását, miután saját ötlettől vezérelve támadást indított a republikánus házelnök által megalkotott és kétpárti támogatást élvező költségvetési tervezet ellen. Majd pár héttel később azzal borzolta a Fehér Ház idegeit, hogy kikelt a Trump által bejelentett 500 milliárd dolláros, mesterséges intelligencia fejlesztésével foglalkozó program ellen.
Musk emberei aztán megjelentek szinte minden minisztériumban és kormányzati szervnél, hozzáférést követelve és kapva érzékeny adatokkal teli kormányzati rendszerekhez, majd ezrével kezdték el kirugdosni a dolgozókat, törölni a szerződéseket és megszüntetni az irodabérleteket. Mindezek láttán pedig a republikánus képviselők és szenátorok, valamint Trump miniszterei kezdtek egyre dühösebbek lenni.
Miközben Musk próbálta elütni, hogy a Time magazin címlapján ő ült magabiztosan az Ovális Iroda elnöki íróasztalánál, és Trump sem csinált nagy ügyet belőle, a republikánus politikusok pár héttel az elnök beiktatása után már el is kezdtek panaszkodni a Fehér Háznál és Trump nagy hatalmú kabinetfőnökénél. Susie Wiles a beszámolók szerint már maga is rosszallóan nézte, hogy Musk anélkül lép akcióba, hogy előtte őt és a Fehér Ház magas rangú tagjait előzetesen értesítette volna, és valójában Trump hivatalba lépése óta várja Musk távozását.
A színfalak mögött Wiles már február elején elkezdte visszafogni Muskot, aki a The Times értesülései szerint a kabinetfőnök ellenállása miatt nem kapott saját irodát közel az elnökhöz a Fehér Ház nyugati szárnyában, csak egy saját jellemzése szerint kis lyukat az emeleten. Az NBC News értesülései szerint egyértelműen az értésére adták, hogy hiába van nagyon közeli kapcsolatban az elnökkel, Wiles a főnöke, és neki tartozik beszámolóval. „Úgy tűnt, erre nem számított” – mondta az NBC-nek Trump egyik tanácsadója. A Reuters két héttel később ugyanerről számolt be, szerintük Musk szinte minden nap telefonon beszélt a kabinetfőnökkel, akinek minden egyes nap végén jelentést küld.
Február végén a kongresszus republikánus tagjai és Trump miniszterei a háttérben már egyre hangosabban panaszkodtak Musk láncfűrészelésére, jelezve, hogy sokkal finomabb módszerekkel és átgondoltabban kellene nekilátni a szövetségi kormány reformjának. Wilesnak február végén egy, a kongresszusban tartott ebédmegbeszélésen keltek ki Musk lépései ellen republikánus szenátorok, köztük Trump erőteljes támogatói is. Akkoriban már nyíltan is óvatos kritikákat fogalmaztak meg vele szemben.
Február végén újra nyilvánvalóvá vált, hogy milyen nehéz kordában tartani Muskot.
A milliárdos emailt küldött szét az összes, 2,3 millió kormányzati dolgozónak, azt követelve, hogy soroljanak fel öt dolgot, amit az előző héten elértek. Belengette, hogy ki lesznek rúgva, ha nem adnak választ. Az ultimátum annyira felháborító volt, hogy Trump miniszterei közül többen is nyíltan szembeszálltak vele: jelezték a dolgozóiknak, hogy nem kell válaszolniuk. Wiles nem tudott a levélről, és az egész ügy teljes meglepetésként érte. Az eset után félrehívta Muskot, és felszólította, hogy előzetesen értesítse a terveiről.
Wilesnak közben Trump miniszterei – főleg Marco Rubio külügyminiszter – egyre jobban panaszkodtak, amiért Musk a tudtuk és megkérdezésük nélkül alakítja át a minisztériumuk működését, egymás után rúgva ki embereket, miközben azt sem tudja, hogy pontosan mit is tesz. Gabriel Sherman, a Vanity Fair újságírójának értesülései szerint Wiles arra biztatta a kabinet tagjait, hogy „őszintén mondják el” Trumpnak problémáikat. Az eredmény egy olyan kormánygyűlés lett, aminek híre futótűzként kezdett el terjedni a washingtoni politikai élet szereplői között.
Összecsapás a kormányülésen
Egy nappal azután, hogy Musk ellátogatott a kongresszusba, hogy republikánus szenátorok és képviselők aggodalmaira válaszolva előadja, a DOGE pontosan mit is művel az amerikai kormányzattal, egy gyorsan összehívott kormányülésen volt jelenése. Ezen a Musk lépései, különösen az amerikai külföldi segélyek szétosztását irányító USAID szétverése miatt akkor már hetek óta dühöngő Rubio, valamint Sean Duffy közlekedésügyi miniszter ment neki a világ leggazdagabb emberének a többi miniszter és az ilyen összecsapásokat előszeretettel figyelő és bátorító Trump előtt.
Mindketten azért támadták Muskot, mert az engedélyük nélkül kezdett el kirúgni a minisztériumuk alá tartozó embereket. Duffy különösen aggályosnak tartotta, hogy Musk emberei légiirányítókat akartak kirúgni, amit végül neki kellett megakadályoznia. Majd különösen Rubióval volt kemény hangú vitája a magát agresszíven védő Musknak, aki azzal támadta a külügyminisztert, hogy nem elég bátor, hogy kirúgjon embereket.
Az összecsapások a New York Times értesülései szerint annyira „csípős hangulatúak” és dühösek voltak, hogy a Muskra magánbeszélgetések során panaszkodó minisztereket teljes meglepetésként érte, és inkább nem is mertek megszólalni se. Sherman egy forrása kifejezetten durvának írta le a jelenetet, szerinte „egy lépésre voltak attól, hogy összeverekedjenek”.
A kormányülés végül azzal ért véget, hogy Trump közölte, a miniszterek döntenek személyi és politikai kérdésekről, és nem Musk, aki csak tanácsadó, és ajánlásokat adhat, nem hozhat döntéseket.
„Elont nem lehet korlátozni” – reagált nevetve erre a Vanity Fairnek egy Trumphoz és Muskhoz is közel álló republikánus. Trump mindenesetre utasította Wilest, hogy igyekezzen kezelni Muskot, és javítsa kapcsolatát a miniszterekkel. Innentől a kabinetfőnök heti két alkalommal is hosszú megbeszéléseket tartott Muskkal – írta a Wall Street Journal.
Közben új lendületet kaptak a szivárogtatások is Musk ellen. Tara Palmeri független washingtoni politikai újságírónak arról beszéltek a forrásai, hogy rendkívül dühösek Muskra a Fehér Házban, akit az ott dolgozók utálnak, és furcsának tartanak. Mindemellett pedig tiszteletlen Wilesszal szemben, akit „úgy kezel, mint egy titkárnőt, míg a minisztereket mint a kifutófiúkat.”
Musk azonban még ezek után is tett olyan lépéseket, amik feldühítették a Fehér Házat, sőt, az elnököt is. Trumpot és Wilest is meglepetésként érte, amikor kiderült, hogy az amerikai védelmi minisztérium arra készült, hogy megmutassa Musknak az amerikai hadsereg szigorúan titkos háborús tervét Kína ellen. Mindezt azért, mert a milliárdos ezt kérte.
Bár nyilvánosan „fake newsként” jellemezték az erről szóló híreket, zárt ajtók mögött azonban már frusztrációjuknak adtak hangot, hogy nem tudtak erről előre, és összeférhetetlennek tartották, hiszen Musknak jelentős üzleti érdekeltségei vannak Kínában. „Nagyon dühösek voltak, mert annyira kibaszott nagy őrültség” – jellemezte a hangulatot a Politicónak egy, a helyzetet ismerő forrás.
A hír megjelenése után három nappal, március 24-én Trump a Politico információi szerint a kormánytagoknak be is jelentette, hogy Musk nemsokára távozni fog kormányzati pozíciójából. A lap információi szerint több miniszter is megkönnyebbüléssel fogadta a hírt, míg a Time magazin szerint a kongresszusi republikánusok is hasonlóan éreztek. „Rohadtul ideje volt már” – mondta a lapnak egy kongresszusi dolgozó.
Villámhárító vagy teher?
Miután Trump kormányzati szerepet adott Musknak, voltak, akik okos döntésnek tartották, hogy rá bízta a szövetségi kormányzat és közigazgatás karcsúsítását, tudva, hogy több tízezer ember kirúgása, valamint több milliárd dollárnyi juttatás és program megszüntetése elkerülhetetlenül felháborodást fog kiváltani. A Wall Street Journalnek egy kormányzati tisztviselő még február elején kijelentette, hogy Musk fogja őket megvédeni a következményektől, és a Politicónak így nyilatkozott Trump több tanácsadója is. Hagyni kell, hogy „valaki más szedje össze a kutyaszart” – mondta egyikük.
Ugyanakkor mások arra figyelmeztettek, hogy Musk könnyen politikai teherré válhat az elnöknek és a Republikánus Pártnak, és népszerűtlenségével komoly károkat okozhat. Ezt jelezte a Wisconsin államban tartott, országos jelentőségű legfelsőbb bírósági választás, amit széles körben Musk vereségeként értékeltek. Musk nemcsak 25 millió dollárt költött el a konzervatív jelölt támogatására, hanem személyesen kampányolt mellette, és egymillió dolláros csekkeket osztogatott választóknak – hiába.
A CNN-nek nyilatkozó republikánusok úgy értékelték a választást, hogy Musk jobban feltüzelte a demokratákat, mint a republikánusokat, jelezve, hogy a politikai szerepvállalása miatt népszerűtlenné vált milliárdos már inkább árt, mint használ a Republikánus Pártnak. A Politico információi szerint Trump aggódik, hogy a jövő évi félidős kongresszusi választásokon veszélybe kerülhet a képviselőház republikánus többsége a DOGE nagy felháborodást kiváltó tevékenysége miatt. A republikánusok a napokban inkább Trump vámjai miatt tartottak attól, hogy nagy pofont kaphatnak jövő novemberben.
Muskról egy április elején közzétett közvélemény-kutatás adatai szerint az amerikai felnőttek 60 százalékának kedvezőtlen a véleménye, és 58 százalék nem ért egyet kormányzati munkájával.
Emellett a Trump-kormányzat elleni tiltakozás egyik arca lett, amihez hozzájön, hogy rendszeresen tartanak tiltakozó akciókat Tesla-szalonok előtt az Egyesült Államokban és világszerte. Azt sem fogadták örömmel a Fehér Házban, amikor szövetségi bírók kirúgására szólított fel, és összeesküvés-elméleteket terjesztett a piramisjátékként jellemzett állami nyugdíjakat folyósító szervezetről, aminek megvédése Trump egyik legfőbb kampányígérete volt.
Hogy mennyire nem lehet korlátozni, jól mutatja, hogy Trump vámbejelentése után kikelt az elnök egyik legfőbb intézkedésének számító döntés ellen, nyilvánosan összecsapott Trump kereskedelmi tanácsadójával, akit „idiótának” nevezett, és sikertelenül próbálta személyesen rávenni az elnököt, hogy vonja vissza a vámokat. Trump szerdán aztán Kína kivételével 90 napra felfüggesztette a magasabb vámokat, az érintett országokra 10 százalékos általános vám lesz érvényes az átmeneti időszakban. A listán az EU is rajta van, az eredetileg belengetett 20 százalék helyett 90 napig itt is 10 százalék lesz érvényes.
Többen már Trump hivatalba lépése előtt azt jósolták, hogy Musk nem fog sokáig a Fehér Házban maradni. Chris Christie, New Jersey egykori republikánus kormányzója tavaly decemberben egy interjúban azt mondta, hogy Trump és Musk barátsága „akkor fog véget érni, amikor Trump úgy látja, hogy valami rosszul sül el, és kell neki valaki, akit hibáztathat, és Musk lesz az az ember”. Rick Wilson, a Trump-ellenes Lincoln Project egyik alapítója a Guardiannek azt nyilatkozta, hogy egy idő után össze fognak tűzni, és amikor Trump úgy érzi, hogy Musk politikailag káros rá, és a lehúzza a közvélemény-kutatásokban, „öt szívdobbanásnyi idő alatt” fog megválni tőle.
Azt egyelőre nem lehet biztosan tudni, hogy pontosan mikor fog Elon Musk távozni a mostani szerepköréből, de várhatóan akkor, amikor lejár 130 napos különleges kormányzati megbízása, ami május végén esedékes. Arra azonban kevesen számítanak, hogy Musk örökre eltűnne. Az üzletember várhatóan továbbra is informális tanácsadóként fogja segíteni az elnököt, és rendszeresen meg fog jelenni a Fehér Házban – mondta a Politicónak egy magas rangú kormányzati tisztviselő. Egy másik pedig hozzátette, hogy „önmagát hülyíti”, aki azt gondolja, hogy Musk teljesen el fog tűnni Trump közeléből.
