Magánzárka, dermesztő hideg, kegyetlen őrök – Lukasenko Trumpnak hízelegve engedte el legismertebb politikai foglyát

Alekszandr Lukasenko belarusz diktátor a hétvégén szabadon engedte a legismertebb ellenzéki vezetőt, aki öt évig ült börtönben. Szergej Tyihanovszkijt láthatóan megtörték a börtönévek: kereste a szavakat, nehezére esett beszélni, egészsége megroppant, testsúlyának közel felét elvesztette a fogva tartás évei alatt. 135 kilós, 1,92 méteres emberként vonult be a börtönbe politikai fogolyként, és hajlott hátú, 79 kilós emberként távozott onnan. A férfit Litvániába szállították.

Mindezek ellenére Tyihanovszkij most lehetőséget jelenthet Lukasenkónak arra, hogy közeledjen a Nyugathoz. Amerika ettől az orosz–ukrán tárgyalások előmozdítását várja, Kína az Európába irányuló szárazföldi szállítás egyszerűsödését, a posztszovjet országot 31 éve irányító Lukasenko pedig azt, hogy enyhülnek a Belarusszal szembeni szankciók.

Ez új bevételeket hozhat neki, ami jól jöhetne az őt kézben tartó Kremllel szemben is, de eközben valójában még Oroszország érdeke is lehet, ha a posztszovjet országon keresztül ablak nyílik nyugat felé. A közeledés azonban meg is erősítheti az antidemokratikus rendszert, amely továbbra is több mint ezer politikai foglyot tart a börtönökben.

Magánzárka, vérző orr, dermesztő hideg, kegyetlen őrök

Tyihanovszkij 2020-ban indult ellenjelöltként Lukasenko ellen az elnökválasztáson, 13 másik rabbal együtt szabadult. „Ez határozottan kínzás” – mondta az AP-nek adott interjúban. Szerinte a börtönőrök azt mondogatták neki, nem tizennyolc évig lesz benn, amennyire ítélték, hanem újra meg újra vádat emelnek majd ellene. „Itt fogsz meghalni” – mondták neki.

Teljes elszigeteltségben tartották, éveket töltött magánzárkában, szinte elfelejtett beszélni. Hozzátette, az orvosi ellátást is megtagadták tőle, alig kapott enni. „Ha láttak volna engem, amikor kétkanálnyi zabkását odadobtak a tányéromra, két kicsiny kanálnyit” – emlékezett vissza, elharapva a mondat végét. Szerinte néha kapott jótét lelkektől olyan higiéniai termékeket, mint a fogkrém vagy a szappan.

Szerinte a börtönben gyakoriak voltak a bőrbetegségek, és mindenkinek veseproblémái voltak. „Vér jött a számból, az orromból. Néha rángatóztam, de mindez a hideg miatt volt, az iszonyatos hideg, amikor ott ülsz a büntetőcellában” – elevenítette fel a keserves éveket. Orvosi ellátás szerinte abszolút nem volt. A körülmények a 2024 elején egy orosz büntetőtáborban meghalt Alekszej Navalnij orosz ellenzéki halála után valamennyit javultak. Tyihanovszkij szerint magasról jött a döntés, hogy őt életben kell tartani, nem kell a rezsimnek a halálával járó probléma. Beszámolójáról itt olvashat bővebben.

Szabadulásáról azt mondta, szombaton az őrök elvitték a börtönből. A fejére fekete zsákot húztak, megbilincselték, majd berakták egy kisbuszba. Fogalma sem volt, mi történik vele.

„Hogy őszinte legyek, még mindig nem tudom elhinni. Féltem, hogy felébredek, és minden ugyanolyan lesz. Nem hiszem el, még mindig nem hiszem el.”

A határhoz közeli litván fővárosba mehettek, Vilniusban a férfi felesége, a száműzetésben az ellenzéket vezető Szvetlana Tyihanovszkaja fogadta őket.

Trump egója még sok foglyot kiszabadíthat

„Trumpnak olyan ereje van, hogy egyetlen szavával is képes kiszabadítani az összes politikai foglyot. Arra kérem, hogy ezzel éljen is” – mondta Tyihanovszkij, aki azután szabadult, hogy Lukasenko fogadta az amerikai elnök különmegbízottját, Keith Kelloggot.

Tyihanovszkij jól ráérzett arra, hogy Trump személyes erejét dicsérje a további foglyok kiszabadítása érdekében, bár bizonyos, hogy a rendszer nem változik meg alapvetően Lukasenko alatt. 2020-ban rendszeresen százezrek vonultak utcára tiltakozva az elcsalt választás ellen, amelyen Tyihanovszkij a bebörtönzése miatt nem is indulhatott, felesége, Szvetlana Tyihanovszkaja viszont igen. Valószínűleg valójában meg is nyerte az akkori választást. Lukasenko idén már látványos ellenállás nélkül győzött a formális választásokon a rituálé szerint szükséges 85 százalékkal.

Foglyok azonban még bőven vannak Lukasenko börtöneiben. Tyihanovszkijjal együtt most 14 ember szabadult – volt közöttük kémkedésért hét évre elítélt japán állampolgár is, aki nyelvet tanítani érkezett az országba, valamint több kettős állampolgár Svédországból, Lengyelországból. Idén már néhány embert szabadon engedett Lukasenko a közeledés jeleként, volt köztük amerikai állampolgár is. De ez csak a jéghegy csúcsa. Visszafogott becslés szerint 1200 politikai fogoly van – többek között egy másik elnökjelölt, Szergej Babarika és Tyihanovszkaja szövetségese, Marija Kolesznyikova is köztük van.

„Sok esetben nem is hámozható ki az ítéletből, hogy valójában politikai ügyről van szó, más esetben a rokonok félnek kapcsolatba lépni jogvédőkkel, inkább nem merik felhívni a figyelmet, nehogy még rosszabb helyzetbe kerüljön a fogva tartott” – mondta a Telexnek Alesz Karnyienka. A ma már Lengyelországban élő belarusz ellenzéki televíziós szerint az ismert becsléseknél két-háromszor több politikai fogoly is lehet.

„Kiengedtek 14 embert, de fogoly az egész ország”

– adott képet a belarusz berendezkedés lényegéről, amely különösen 2020 után tette nyilvánvalóvá az elnyomást, amikor a hónapokon át tartó sok százezres tüntetéssorozatot verte le Lukasenko.

A 46 éves Tyihanovszkij épp ezért hívta fel a figyelmet a további foglyokra, amikor Trumphoz fordult segítségért. Egyúttal jelezte azt is, hogy ő maga már nem tekinti magát az ellenzék vezetőjének, egységre van szükség, amelyet szerinte ma már emigrációban élő felesége képvisel. „Lukasenko talán azzal is kalkulált, hogy megoszthatja az ellenzéket azzal, ha egy vezetői szerepre igényt tartó foglyot enged szabadon, de ez a jelek szerint nem jött be” – mondta Karnyienka.

Miért éri meg Trumpnak a közeledés?

Belaruszban 2020 eleje óta nem járt magas rangú amerikai diplomata. Még az előző Trump-adminisztráció idején a külügyminiszter, Mike Pompeo látogatott oda abban a reményben, hogy valamelyest eltávolíthatja a minszki vezetést Moszkvától. Elvégre Lukasenko a Kremllel való szoros kapcsolata ellenére néha elszámolási vitába keveredett az oroszokkal, és néha egyensúlyozni próbált hatalma megőrzése érdekében Oroszország és a Nyugat között.

Az elnyomott elnökválasztások után azonban Lukasenko végképp kiszolgáltatottá vált Vlagyimir Putyinnak, a 2015-2020 közötti viszonylagos enyhülés után nyugati, szankciók is életbe léptek a belarusz vezetéssel szemben, amelyek aztán kibővültek, miután Belarusz orosz oldalon érintetté vált az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúban.

2025-ben, nagyon más világpolitikai helyzetben a második Trump-kormányzat azonban ismét kész a kapcsolatok javítására, igaz, a célok szerényebbek: leginkább az orosz–ukrán háború rendezésének adnának lendületet, miután ez a folyamat megrekedt. Trump hiába épített Putyinnal való személyes kapcsolatára, az orosz elnök inkább csak Ukrajnával szembeni követeléseinek igazolását látta az amerikai vezetés gesztusaiban. Trump nemhogy békét, de tűzszünetet sem tudott tető alá hozni.

Az utóbbi időben ritkultak a közvetlen találkozók is, Trump elnöki megbízottja, Steve Witkoff Putyinnál tett látogatásai is elmaradoztak. Márpedig Trumpnak személyesen is fontos, hogy eredményt mutasson fel a rendezés terén, egyrészt, mert megígérte választási kampányában, másrészt, mert az izraeli–iráni konfliktusra kellett koncentrálnia – ahol kedden lépett életben az amerikai elnök által tető alá hozott tűzszünet –, így még kevesebb figyelem jutott Ukrajnára, ahol Putyin totális győzelmét Washington sem látná szívesen.

Kellogg látogatását ez a szándék vezérelhette, de már önmagában az is eredmény volt neki, hogy néhány politikai fogoly, köztük külföldiek is kiszabadulhattak.

„Sok az aranyborítás, jobb, mint Mar-a-Lagóban” – mondta Kellogg az őt vendégül látó Lukasenkónak Trump floridai birtokára utalva, amikor a belarusz elnök minszki hivatalos rezidenciáján fogadták.

A megállapítás jól esett Lukasenkónak, bár lehet, hogy az udvarias kedvesség valahol a belarusz és az amerikai elnök felé is odaszúrás volt Kellogg részéről, aki neheztelhet Trumpra káderpolitikája miatt. A diplomata ugyanis eredetileg orosz–ukrán ügyekben illetékes különmegbízott volt, de fokozatosan kiszorult az orosz ügyekből. Szerepe egyre inkább csak az Ukrajnával való kapcsolattartása korlátozódott, miközben orosz vonalon mind nagyobb szerepet kapott Trump másik, eredetileg közel-keleti ügyekben illetékes különmegbízottja, az elnök ingatlanmágnás barátja. Witkoff többször is találkozott Putyinnal, rendszeresen adott olyan nyilatkozatot, amelyet az orosz elnök úgy értelmezhetett, hogy Washington idővel szemet hunyna Oroszország ukrajnai háborús területi hódításai felett.

„Nem is értem, miért ne beszélgethetnénk” – mondta Lukasenko a 6 és fél órás szombati találkozó nyilvános részén. A közeledés ugyanis más okból, de neki is hasznos lehet.

Lukasenkoék műtrágyában globális játékosok

A belarusz vezető bizonyos szankciók enyhítését szeretné elérni, elsősorban azokét, amelyek a bankokat és a belarusz műtrágya forgalmazását érintik. Az ország ezen a téren globálisan is meghatározó szereplő, a kálium alapú műtrágya világtermelésének ötödét adja. Exportbevételeinek is markáns része ez, így a szankciók enyhítése kulcsfontosságú lehet. Az azonban kevéssé valószínű, hogy Lukasenko ezt Putyin ellenében, az orosz elnöktől való függés lazítása érdekében tenné, inkább vele egyeztetve. Belarusz ugyanis afféle kisablak lehet Nyugat felé Putyinnak is. Valamennyire azonban Lukasenko az orosz elnökkel szemben is növelheti a mozgásterét, ha van kapcsolata a külvilággal.

Karnyienka szerint Lukasenko közeledését Kína is bátorítja, hogy zavartalan legyen az Európába irányuló kínai áruszállítás, ami most nem mondható el. „Januárban Lukasenko bejelentette, hogy megy Kínába, aztán ez a találkozó elmaradt.” Ezután június elején egy „nem hivatalos, családi találkozót” megejthetett ugyan Pekingben, de a kínai elnök nem mutatkozott vele. Lukasenko így kénytelen volt a belarusz közönségnek címezve egy olyan szürreális bejátszásban megjelenni, ahol a képekből nem világos, kihez beszél, sem a tárgyaló felet, sem a kínai küldöttséget nem mutatják.

A mostani fejlemények azután jöttek, hogy Belarusz májusban közölte: az Oroszországgal szeptemberre tervezett közös hadgyakorlatot mégsem a nyugati határ közelében – a NATO-tag Lengyelország és Litvánia szomszédságában –, hanem távolabb, az ország belsejében tartják meg. A védelmi miniszter, Viktor Hrenyin ki is mondta, hogy a „barátságtalan országok” határaitól messzebb tolt hadgyakorlatot a jószándék jelének szánják.

„Szerintem a kínai faktort kevéssé veszi számításba a Nyugat, Lukasenko most gyenge, többet is el lehetne érni, mint 14 ember szabadon engedését. Talán százszor ennyit is”

– mondta Karnyienka. Mint mondta, neki is van személyes ismerőse, akiről családja sem igen tud semmit az elmúlt négy évből, csak annyit, hogy ellenzéki nézetei és 2020-as civil aktivitása miatt nem sokkal azelőtt börtönbe került, hogy családjával Lengyelországba akart menni. „A rendszer egyébként is újabb és újabb embereket ítél el, kell a folyamatos ellenség felmutatása, hogy a szolgálatok igazolják létüket. Nem Putyin vagy Lukasenko találta ezeket ki, Sztálin alatt is így volt, így működnek a diktatúrák” – mondta Karnyienka, aki Lukasenko alatt már nem tér vissza a hazájába.

Külföldről nehéz rendszert váltani

Ahogyan nem tér vissza vélhetően Tyihanovszkij és a felesége fémjelezte ellenzék sem, akik nagy része Litvániába, Lengyelországba kényszerült. „Ezzel együtt valójában meglepő, hogy Tyihanovszkij kiszabadulhatott, rá Lukasenko személyesen is nagyon ki volt hegyezve” – emlékezett vissza az ellenzéki vezetőt személyesen is ismerő emigráns újságíró. 2020-ban, a tüntetések idején ugyanis Lukasenko találkozott a börtönben az ellenzéki vezetőkkel.

„Ilyen Belaruszban a kerekasztal-tárgyalás. Putyin kötelezte Lukasenkót a találkozóra, amikor még talán nem döntötte el, hogy meghagyja-e őt a posztján” – mondta Karnyienka. „Nos, ezen a találkozón Tyihanovszkij keményen odamondott Lukasenkónak, kezet sem fogott vele, figyelmeztette, hogy ő és a családja is felelősségre lesz vonva egy rendszerváltás után. Mindezt úgy tette, hogy nem tudhatta, kijöhet-e valaha a börtönből.”

Tyihanovszkij úgy fogyott le ennyire, hogy valójában január óta egyeztettek az amerikaiakkal a kiadatásáról, ezért elkezdték táplálni, miután aláíratták vele a papírt, hogy szabadulásakor kész elhagyni az országot. Az emigráció azonban szerinte nem lemondás a rendszerváltásról, „küzdeni kell a lukasizmus ellen” – üzente Tyihanovszkij. „A börtönben mindenkit árulónak neveznek, aki Lukasenko ellen lépett fel. Szerintem meg áruló mindenki, aki ezt nem teszi meg. A legkegyetlenebb bűnöket nem a gyűlölet teszi lehetővé, hanem a közöny.”