„A legrosszabb rémálmom lenne, ha Jonny anyukája és az enyém barátok lennének.”
Ezt a mondatot 2021-ben posztolta az azóta X-szé átvedlett Twitterre Wesley Chu író. Chu arra a Jonathan Yong „Jonny” Kimre utalt, akit a Wall Street Journal a friss portréjában az amerikai álom egyik megtestesítőjeként ír le. Hogy miért? Kim tartozott már a haditengerészet elitegységéhez, a Navy SEAL-hez, diplomát szerzett a Harvard orvosképzőjén, a Harvard Medical Schoolon, végül pedig űrhajós lett, nemrég el is repült a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Emellett gyakorló apa három gyerekkel. Ja, és majdnem kihagytuk a matematikusi diplomáját is. Meg azt, hogy mindezt 41 éves korára hozta össze.
Az április elején az ISS-re érkezett űrhajós üstökösszerű karrierje döbbenetet és csodálatot is kiváltott az ázsiai–amerikai közösségben. Volt olyan influenszer, aki „minden ázsiai kölyök legrosszabb rémálmának nevezte” a koreai felmenőkkel rendelkező Kimet. A beilleszkedésért és elfogadásért küzdő ázsiai–amerikai szülők előtt itt van ugyanis a példa, amit mutogathatnak az amúgy is agyonterhelt gyerekeiknek: ha ez a fickó megcsinálta a haditengerészet kiképzését, az orvosi diplomát, és még az űrbe is eljutott, te, fiam/lányom, legalább a házit írd meg hiba nélkül. Az ázsiai–amerikaiakkal kapcsolatos egyik legerősebb sztereotípia az, hogy a szülők a gyerekeket a végletekig kizsigerelik, hogy minél jobb tanulmányi eredményeket érjenek el. Kim mintha ennek lenne a végletekig fokozott, már-már paródiaszerű, élő megtestesülése.
„Sose gondold, hogy elég jó vagy egy munkához”
Kim szülei az 1980-as években vándoroltak ki Dél-Koreából az Egyesült Államokba – kezdi a Wion a rövid családtörténetet. Apja italboltot nyitott Los Angeles déli részén, anyja tanítónő lett. Később napvilágot látott, hogy az abuzív apa rendszeresen verte a fiát. Kim saját bevallása szerint is szégyenlős, visszahúzódó fiú volt az iskolában.
Magáról is mesélt Kim a NASA vicces nevű Houston, we have a podcast nevű podcastjában még tavaly decemberben. Itt mondta azt is többek közt, hogy a viharos családi életükben édesanyja volt a hőse, „az egyik legerősebb ember, akit valaha ismert”. Beszélt arról, milyen nehéz volt a szüleinek beilleszkedni az idegen közegbe bevándorlóként, és hogy szülőként most már ő is átérzi ezt a felelősséget. Gyerekként elszigetelten érezte magát, egyfajta sehova sem tartozás érzése hatotta át.
A Jocko Podcastban még 2020-ban azt mondta, sose volt kifejezetten az az álma, vagy életcélja, hogy orvos vagy asztronauta legyen. Viszont a filozófiája lényege mindig is az volt, hogy kitűzzön maga elé egy nagyobb célt, és mindent annak rendeljen alá, hogy ezt elérje. Szerinte őszintén kell ebbe beleállni, és nem csupán társadalmi felkapaszkodási lehetőséget látni a fejlődésben.
A legnagyobb trauma gyerekkorában érte, 2002-ben, amikor egy nap az alkoholista és bántalmazó apja fegyvert fogott a családjára, majd a kiérkező rendőrök agyonlőtték. Emiatt is döntött úgy később, hogy érettségi után nem egyetemre megy, hanem katonának áll, ami saját bevallása szerint ijedt fiúból önbizalommal teli férfivá tette.
A haditengerészeti karrierjét egy ultimate frizbizés közben szerzett bokasérülés nehezítette meg. Ahelyett, hogy a Navy SEAL műveleti specialistájává válhatott volna, egy toborzó az orvosi vonal felé irányította. A két karrier egy ideig összeért, miután alapvető orvosi képesítést szerzett, már orvosként és mesterlövészként ment ki Irakba a SEAL-lel 2005-ben. Itt közel száz bevetésen vett részt, több kitüntetést is szerzett, és sokszor mentette meg sérült bajtársai életét.
Veteránként hazatérve az államokba a San Diegó-i Egyetemen akart továbbtanulni, ahová a tandíjat úgy tudta előteremteni, hogy parkolójegyeket árult. „Sose gondold, hogy elég jó vagy egy munkához” – mondta erről az időszakról a podcastban, hozzátéve, hogy ez a munka megtanította, hogy alázatos legyen. San Diego és a 2012-es matematikusi BSc-diploma után a Harvardra is fölvették, ekkor már apa volt, így speciális időbeosztást (és hajnali 3:30-as ébresztőt) állított be magának, plusz egy különleges tanulási metódust. Egyfajta elektronikus memóriakártya-rendszert vezetett be magának, a kártyákon 1-5 között számozva az adott kérdés nehézségét.
Kim a Harvardon találkozott Scott Parazynskivel, aki orvosból lett űrhajós. Parazynskit lehengerelte Kim tudása, intellektusa, képességei, és jelezte neki, hogy jó asztronauta válna belőle. Később „a világ legérdekesebb emberének” nevezte Kimet egy interjúban. Hősünk jelentkezett a NASA űrhajósprogramjába, egyből felvették a 18 300 jelentkezőből. Itt egy év alatt haditengerészeti pilóta és sebész végzettséget szerzett. Ő is az Artemisz-generáció egy tagja lett, azoké az űrhajósoké, akik az azonos nevű program keretében a jövőben a Holdra, vagy később akár a Marsra léphetnek. Miután elvégezte a képzést, Houstonban a republikánus Ted Cruz szenátor mindent elmondott egy mondatban, amit érdemes tudni Kimről:
„Ez a fickó képes megölni, aztán visszahozni az életbe, és mindezt az űrben is megteszi.”
Az ázsiai–amerikai közösség azóta egyfajta bálványként tekint Kimre. Ahogy a már említett Chu fogalmazott: Kim olyan figura, aki „140 százalékot ért el az életben”. Ugyanakkor hihetetlen magasra is tette a mércét, ami enyhe szorongást is kelt a közösségben.
Az orosz meló
Jonny Kim tehát elérte következő vágyálmát is, másfél hete kilőtték az űrbe két orosz kozmonauta társaságában a kazahsztáni orosz űrkikötőből, Bajkonurból. Kim a Szojuz MS-27 fedélzetén repülőmérnökként van jelen. Indulás előtt egy oroszországi sajtótájékoztatón azt mondta, hónapokat töltött el egy új képesség megszerzésével: az űrutazás kedvéért megtanult oroszul.
A NASA közleménye szerint a bajkonuri indítás sikeres volt, az űrhajó három óra utazás után megérkezett és dokkolt a Nemzetközi Űrállomásra, ahol két hétig 10 űrhajós fog tartózkodni (négy amerikai, öt orosz és egy japán). Április 19-én a tízből három űrhajós visszaindul a Földre: a NASA-tól Don Pettit, az orosz Roszkozmosztól pedig Alekszej Ovcsinyin és Iván Vágner. Az expedíció résztvevői ezután nyolc hónapon át lesznek az űrben, ahol Kim és társai tudományos kutatásokat fognak végezni a japán Onisi Takuja parancsnoksága alatt. Ezek a mélyűr felfedezését szolgáló kutatások, amik elősegíthetik majd a távolabbi bolygókra való utazást.
Kirill Dmitrijev, Vlagyimir Putyin orosz elnök megbízottja dicsérte az amerikai–orosz űrügyi együttműködést, ami amúgy 1975-ig nyúlik vissza. Ekkor történt, hogy egy amerikai Apollo és egy szovjet Szojuz űrhajó összekapcsolódott Föld körüli pályán, és megtörtént az űrtörténet első nemzetközi kézfogása.
Dmitrijev a Telegram-csatornáján a Reuters tudósítása szerint arról beszélt, hogy „az orosz és amerikai együttműködés az űriparban manapság is folytatódik”. Ez azért is nagy szó, mert az Egyesült Államok egy sor szankciót léptetett életbe Oroszország ellen annak ukrajnai inváziója miatt. A szankciók az űripari együttműködést eddig nem érintették.
Dmitrijev, aki már házalt Washingtonnál az északi sarkvidék közös kiaknázásával és a ritkaföldfémek oroszországi közös kitermelésével is (szembemenve Donald Trump amerikai elnök korábbi hasonló ukrajnai terveivel), az űr terén is tett már ajánlatot. Egy kis atomerőművet ajánlott fel az oroszok nevében az amerikaiak tervezett Mars-expedíciójára, ami a SpaceX-et vezető, és a Fehér Házhoz extrémközel álló (bár éppen távolodó) Elon Musknak is szívügye.
Eközben a Nemzetközi Űrállomás ideje lassan lejár, az oroszok pedig sajátot terveznek építeni, akár Kínával együttműködve. Ennek első moduljait már 2027-ben Föld körüli pályára állíthatják. De az űrállomás így is folyton bekerül a hírekbe, legutóbb akkor szerepelt sokat, amikor a SpaceX Crew-10 missziója elérte az állomást, és hazahozta azokat az űrhajósokat, akik a Boeing Starliner űrhajó műszaki hibái miatt ottragadtak pár hónapra. Kim rajongóinak körében az a vicc járja, hogy vele ilyesmi biztos nem történhet meg, mert ha gond van, pár nap alatt megtanul űrhajót építeni, és hazajön azzal.
