Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök látogatására időzítve a magyar kormány bejelentette, megkezdi az ország kiléptetését a Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC), mert az szerintük „politikai testületté” vált. Az időzítés sem hagy semmilyen kétséget: a kilépés (legalább részben) gesztus az izraeli miniszterelnök felé, aki ellen az ICC letartóztatási parancsot adott ki a gázai övezet szándékos kiéheztetésének vádjával.
Az ICC-t létrehozó Római Statútumnak 125 részes állama van, közéjük tartozik az úgynevezett „szabad világ” szinte minden országa. Eddig két állam lépett ki az ICC-ből: Burundi és a Fülöp-szigetek. Gambia és a Dél-Afrikai Köztársaság kezdeményezte a kilépést, de végül visszavonták a kezdeményezést, nem mentek végig a folyamaton, az ICC tagjai maradtak.
A Fülöp-szigetek kilépését Rodrigo Duterte elnök jelentette be, akinek erőszakba forduló drogellenes kampányát már akkor vizsgálta a bíróság – de a következő vezetés a kilépés ellenére nemrég kiadta Dutertét a hágai testületnek –, és Burundi is azután döntött a kilépés mellett, hogy a bíróság ottani emberiesség elleni bűncselekmények ügyében kezdett nyomozni.
Ha tehát Orbánék végigviszik az egy évig tartó folyamatot, akkor Magyarország lesz az első állam a világon, amelyik még csak nem is a saját kormánya érdekei miatt lép ki.
Nagyon erős jelzés ez, ágyúval lőnek verébre, hiszen ha csak a Netanjahu ellen kiadott letartóztatási parancsot nem akarják teljesíteni, ahhoz sem kellett volna kilépni. Franciaország például nem lépett ki, csak bejelentették, hogy értelmezésük szerint az ICC letartóztatási parancsa Netanjahu ellen nem érvényes, mert Izrael nem részes állama az ICC-nek. Donald Tusk lengyel miniszterelnök pedig személyesen garantálta Netanjahu biztonságát az Auschwitz felszabadításának 80. évfordulójára rendezett ünnepség idejére, még úgy is, hogy ezzel a lengyel közvélemény jelentős része nem értett egyet.
Igaz, Vlagyimir Putyin 2023-ban részben azért döntött a dél-afrikai BRICS-fórum kihagyása mellett, nehogy letartóztassák, hiszen ellene is érvényben van ICC-s letartóztatási parancs, amiért a háborúban az orosz hatóságok módszeresen rabolnak el és telepítenek Oroszországba ukrán gyerekeket. Tavaly ősszel Mongólia viszont nem lépett semmit, amikor Putyin odalátogatott, és ettől még nem lépett ki az ICC-ből. Az ICC ilyen esetben eljárást indít, kimondja a kötelezettségszegés tényét, és elmarasztalja a jogsértésért az adott országot, más eszköz nincs a kezében.
De a lényeg, hogy Orbánéknak is számtalan lehetőségük lett volna elkerülni Netanjahu letartóztatását akkor is, ha nem léptetik ki az országot az ICC-ből. Ebből látszik, hogy a lépésük valójában túlmutat az izraeli kormánynak tett szívességen.
Sokkal inkább arról van szó, hogy Orbán továbbra is minél szorosabban igyekszik az ICC-t egyébként szankciókkal sújtó Donald Trump mögé állni a nemzetközi együttműködés évtizedek óta használt csatornáinak lerombolásában. Mert az ICC is egy ilyen intézmény, a nemzetközi együttműködés egyik legfontosabb XXI. századi szimbóluma. Lehet persze kritizálni, és a kritikák jelentős része jogos is. Sokan felhozzák például, hogy a bíróság nem elég hatékony, hogy túl kevés embert vont felelősségre, vagy hogy a szankciói nem komolyan vehetők. Talán lesz majd olyan kormányinfó is a közeljövőben, amelyiken Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter megpróbálja majd valamiféle amúgy is súlytalan gittegyletnek beállítani a szervezetet. Az tényleg szinte lényegtelen, hogy a gittegyletezés mennyire lenne visszás attól a politikai erőtől, amelyik keresztényüldözés elleni államtitkárságot tart fenn, a svéd jogállamiságot vizsgáló delegációt állít ki, vagy Sulyok Tamást emeli államfővé, inkább az a fontos, hogy az ICC egy szimbólum. Annak a szimbóluma, hogy vannak bűnök, amiket minden, magára valamit is adó állam közösen igyekszik tabusítani és üldözni.
Lehet mondani persze azt is, hogy Magyarországon semmi nem változik attól, hogy kilépünk. Végső soron ez is igaz. De a világ egy kicsit ezzel is rosszabb hely lesz. Akkor sincs semmi, ha a földre csulázunk az Operában, normális ember mégse teszi meg.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója már posztolt is arról, hogy a bolygón élő emberek 63 százaléka olyan országban lakik, amelyik nem tagja az ICC-nek. Kétségtelenül igaza van, hiszen sem Kína, sem India nem részes állam, de ez elég ok arra, hogy mi se vegyük komolyan mindazt, amiért a bíróság kiáll? Eleve hibás érvelés erre hivatkozni, hiszen arról, hogy egy ország az ICC tagja legyen-e vagy sem, nem az adott ország lakói döntenek, hanem a kormányok és parlamentek, tehát nem az a kérdés, hányan laknak az ICC fennhatóságán kívül, hanem hogy a világ államai közül mennyien tagok és mennyien nem. És a válasz: 125 tagállam van, azaz a föld országainak 64 százaléka tag, tehát éppen fordított az arány, amit valójában figyelembe érdemes venni ebben a kérdésben.
Orbán Balázs másik érve pedig az, hogy „az ICC az elmúlt években több esetben is olyan döntést hozott, amellyel lezáratlan, folyamatban lévő konfliktusokba avatkozott be, megnehezítve ezzel a békét és a tartós lezárás lehetőségét”. Ez is a bíróság működésének félreértéséről tanúskodik, a bíróság munkája ugyanis éppen az, hogy a jogot számonkérje a politikán. A jog pedig végső soron valamilyen morálból ered, és éppen ezt tagadja legdühösebben az Orbán-kormány már évek óta: hogy a nemzetközi politikának igenis van morális dimenziója.
De tényleg lehet mondani bármit az ICC-re, azon kár vitatkozni, hogy inkább jobb hellyé tette a világot az elmúlt 23 évben, mint rosszabbá, és legalább szimbólumként igenis volt, van hatása arra, ahogy gondolkodunk a világról.
Az ICC, ahogy minden tagállamban, nálunk is biztosítja, hogy a hatalmasok nem tehetnek meg korlátozás nélkül akármit az állampolgárokkal, hogy van egy határ, amit sehol, senki nem léphet át anélkül, hogy ne kelljen számolnia a lehető legsúlyosabb következményekkel. Lehet naivnak nevezni az ebbe vetett hitet, de az teljesen biztos, hogy civilizálatlan és primitív dolog kilépni egy ilyen szervezetből. Ugyanakkor viszont megmutatja azt is, hogy ténylegesen mennyire érdekli Orbánékat a magyar szuverenitás és a magyar emberek érdeke. Mert ha valami a magyar emberek érdeke, az az, hogy az ICC tagja legyen az ország, amelyikben élnek.
Orbán Viktornak és kormányának semmilyen saját érdeke nem fűződik ahhoz, hogy otthagyjuk az ICC-t. A bíróság 2002-es megalakulása óta magyar állampolgár – elvileg – nem követett el sem háborús bűncselekményt, sem emberiesség elleni bűncselekményt. Nincs a bíróság előtt semmilyen nyomozás, ami miatt magyar embereknek egyáltalán csak aggódniuk kellene.
De Orbán Viktornak van két barátja, Benjámin Netanjahu és Vlagyimir Putyin, akiknek van aggódnivalójuk, Orbán pedig szerezni akar egy-egy piros pontot ennél a két remek embernél, emellett mindenki fejébe be akarja vésni, hogy ő tényleg a vámokat bejelentő, és mindent lebontó Donald Trumppal együtt zúzza szét épp a nemzetközi rendszert. Megy át a hídon az elefánt és az egér, és az egér boldogan megjegyzi: Hallod, hogy dübörgünk?
Hát, mi így dübörgünk.
