A gyerek rakott krumplit kér vacsorára. Felmész a megszokott receptgyűjtő oldaladra, hogy gyorsan keress valami kiindulópontot. Furcsa címe van a cikknek, „multi réteges”-nek hívják, mellette pedig egy „hamisgulyás”, majd egy „álcázott” töltött paprika jelenik meg. Még mindig azt hiszed, hogy jó helyen jársz, ez egy oldal, ahol semmi mást nem kínálnak, csak azt, hogy segítenek elkészíteni a vacsorát, megmondják, mennyi krumpli, hány tojás, mennyi tejföl kell, hány fokon süsd.
A recepteknél szokásos rövid bevezetőnél aztán végképp összezavarodsz: „A rakott krumpli akkor működik igazán, ha erős az alapja – mint egy hazugság.” Mi van? Ezen a ponton a legtöbben nyilván vállat vonnak, kilépnek, majd tovább keresnek, és egy másik rakottkrumpli-recept mentén teszik fel főni hajában a krumplit.
Aki megpróbálja a Mediaworks által működtetett Mindmegette.hu receptoldalon megjelenő hirdetést értelmezni, sosem fog sikerrel járni, logikus gondolkodással ez képtelenség is lenne. A Kétarcú konyhája című hirdetésben ugyanis a Kétarcú karakterére felhúzott, Magyar Pétert lejáratni kívánó képregény főszereplőjének szájába adják a recepteket.
Az alapanyagarányok még egészen reálisak, de épp azok, akik ilyen oldalakon szoktak random receptekből főzni, biztosan nem tudják belőle elkészíteni a kívánt ételeket, hiszen a leírásokban burjánzanak az utalgatós kacsintgatásokkal teli, áthallásos félmondatok.
A borsófőzelék „hamisan tálalva” készül, és azt állítják róla, hogy „mindig más lesz a végére”, és a csomókat is azért kell benne elkeverni, hogy ne látszódjanak. A kijevi csirke „külső támogatással” kívül ropog, belül stabil, de aztán jön a robbanás, ami olyan, mint az igazság. Továbbá: „semmi sem szivároghat ki idő előtt”. A receptleírásokba bújtatott allegóriákban még azokat az amúgy is ködös feltételezéseket is nehéz megtalálni, amiket az utóbbi hónapokban többek között a kétarcús kampányban is tol a kormánymédia és minden, ami hozzá tartozik. A főzési instrukciókat végigböngészve még akkor is teljesen összezavarodunk, ha arra a felismerésre sikerül eljutni, hogy itt valójában nem is receptekről van szó, hanem Magyar Péter elképzelt szándékainak parabolikus leleplezéséről.
Ha ez poén, akkor is csak azokhoz jut el, akiket már nem kell meggyőzni arról, hogy milyen tervei vannak Magyar Péternek valójában. Ha pedig teljesen komoly üzenet, amellyel az egyszerű háziasszonyokat célozták meg, akkor annyira burkolt, hogy az égvilágon senki nem fogja belőle kibogozni, hogy ki a jó, ki a rossz, és kire kéne szavazni.
Az ételekhez csatolt illusztrációk mesterséges intelligencia által generált fotók, de kicsit csalódott vagyok, amiért ezekbe nem sikerült további burkolt propagandamókákat elhelyezni, igazán tehettek volna kis EU-zászlókat a brüsszeli csirkemell köré.
Az internet amúgy is színültig van már receptekkel, amik között alig lehet egyszerű és rohanó felhasználóként megbízható forrásokat találni, erre még a nagy nehezen kiguglizott becsinált levesről is azt állítja a hirdetés, hogy „új egységet alkot – még, ha közben mást is szolgál”. Szóval nincs más hátra, visszamegyünk az időben 25 évet, és újra le kell venni a könyvespolcról Horváth Ilonát és Lajos Marit.
