Orbán Viktor érezte, hogy most már tényleg nagyot kell gurítania. Már legalább egy éve nem ő uralta a közbeszédet, nem tudott mit kezdeni a kegyelmi botránnyal, a megváltozott belpolitikai csatatérrel, vagyis Magyar Péter felbukkanásával, meg azzal, hogy a nagy magabiztossággal beígért repülőrajt sem jött össze nekik maradéktalanul. Igaz, a miniszterelnök az utóbbi időben nem is nagyon foglalkozott a hazai történésekkel, sokkal kényelmesebben érezte magát az európai és világpolitikai magaslatokban, békegalambként repdesett Oroszország, Kína és az Egyesült Államok között, hogy besegítsen az orosz–ukrán háború megállításában.
Ennyi elvesztegetett idő után, amikor már alig egy év maradt a következő országgyűlési választásig, Orbánban is tudatosult, hogy be kell dobnia magát. Hogy újra uralni tudja a napirendet, megint mindenkinek róla kell beszélnie, csak így tudja elterelni a figyelmet az ország valódi problémáiról, és nem mellesleg innen-onnan pluszszavazatokat tudjon behúzni. El kellett szabadulnia.
Úgyhogy most újra bevetette a már többszörösen kipróbált és jól bejáratott eszközét: kipécézett magának egy csoportot – most épp újra a melegeket, akiknek többsége feltehetően úgyse szavazna a Fideszre, így ezzel sokat nem veszíthetnek –, és minden erejével rájuk lő. A miniszterelnök így most a Pride-ot kezdte el nyíltan fenyegetni. Ez pedig nem csak gumicsontnak tökéletes – a Fidesznek ezzel (újra) a Mi Hazánk szavazóinak lenyúlása is a célja lehet. Hiszen most úgy tűnik, hogy 2026-ban minden szavazatra szükségük lehet.
A radikális jobboldali, vagyis régi fogalmaink szerint szélsőjobboldali párt már régóta be akarja tiltani a Pride-ot, minden évben megpróbálták lefoglalni az Andrássy utat a felvonulás elől. Volt már, hogy ez sikerült is nekik. A melegeket „deviánsoknak”, „aberráltaknak”, „beteg állatoknak” nevezik, a felvonulást pedig „homoszexuális propagandarendezvénynek”, ami szerintük a heteroszexuálisok „jogait sérti”. Toroczkai Lászlóék már korábban is az alkotmányban akarták rögzíteni, hogy „ők és a gyerekeik nem akarnak tudni más szexualitásáról, nem akarják, hogy rózsaszín tangabugyiban két férfi csókolózzon fényes nappal egy politikai tüntetésen”.
Most valószínűleg ez is fog történni: a kormány bejelentette, hogy abban a köztéri formában, ahogy eddig ismertük, Pride nem lesz a jövőben, és Alaptörvénybe írják, hogy a gyerekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való joga az élethez való jogon kívül mindennél előrébb való.
Egyszer már bejött nekik
Nem előzmény nélküli ez, a Fidesznek már többször bejött, hogy kormányzópártként felkarolta a Mi Hazánk ötletét. Ha akarta, és a mérések alapján megérte, bármikor lenyúlhatta Toroczkaiék első blikkre neccesnek tűnő témáját. Ezzel megspórolhatták azt a kényelmetlenséget, hogy nekik kelljen felvetniük valamit, amiből aztán esetleg vissza kell táncolniuk. Így volt a határkerítés építésével, a Covid-korlátozások enyhítésével és az LMBTQ-ellenességgel is.
Utóbbit a Mi Hazánk 2020 környékén kezdte el erősen tolni. Novák Előd letépte a szivárványos zászlót a Fővárosi Önkormányzat épületéről, majd elszaladt vele, felesége, Dúró Dóra pedig ledarálta a kisebbségi és hátrányos helyzetű (többek között LMBTQ-identitású) hősöket szerepeltető Meseország mindenkié című mesekönyvet (ezzel pedig kontraproduktívan a sikerlisták élére repítette azt).
Dúróék hozták be először a közbeszédbe a „homoszexuális propaganda” kifejezést, aztán amikor a Fidesz látta, hogy ennek van közönsége, teljesen magáévá tette a témát. Orbán Viktor is lenyilatkozta, hogy a mesekönyvben „szexuális propagandát tartalmazó” történetek vannak, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszternek pedig a „kiskorúak veszélyeztetése” is eszébe jutott a könyvről.
Innentől nem volt megállás. A Fidesz 2020-ban írta bele az alkotmányba, hogy „az apa férfi, az anya nő”, könyveket fóliáztattak be, majd elfogadták a melegellenessé eltérített pedofiltörvényt, megnehezítve ezzel a szexuális kisebbségekhez tartozóknak az örökbefogadást, a gyereknevelést, és általában is az életet – holott semmi nem támasztja alá, hogy a szivárványcsaládokban felnövő gyerekeket a kormány intézkedésein túl bármilyen hátrány érné. A homoszexualitás és a pedofília összemosása amúgy szintén a Mi Hazánktól eredeztethető, ők hivatkoztak a kezdetektől „LMBTQP”-ként a szexuális kisebbségekhez tartozókra, fiktív betűszavukban a „p”-vel a pedofilokra utalva.
A 2022-es választás előtt egész kampányt húztak fel arra, hogy „hagyják békén a gyerekeinket”, ennek pedig meg is lett az eredménye: a Holdról is látható újabb kétharmad. Nyilván voltak ennek még okai, a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter is hozzásegítette őket a könnyen félreértelmezhető megszólalásaival.
A választási eredményekből kiderült, hogy a Fidesz a kampányával nemcsak a saját szimpatizánsait, hanem a Mi Hazánk támogatóit is meg tudta szólítani. A kormánypárti egyéni jelöltekre leadott többletszavazat egy része ugyanis bizonyosan a Mi Hazánk listáját támogatóktól érkezett. A szavazóköri adatok alapján a Mi Hazánk szavazóinak több mint öt százaléka, körülbelül 19 ezer ember támogatta a Fidesz egyéni jelöltjeit. Ez pedig közel a harmadát tette ki a pluszszavazatoknak a kormánypártoknál.
Jó eséllyel most is joggal bízhatnak abban, hogy ha egyszer már hozott nekik politikai hasznot a szexuális kisebbségek negatív tematizálása, akkor ezzel most újra sikerülhet a Mi Hazánktól lecsippenteniük pár ezer értékes szavazatot. A jelenlegi felfokozott politikai helyzetben nem csoda, ha újra úgy érzik, minden szavazatért le kell hajolniuk. Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásaiból több is azt mutatta, hogy a Tisza már megelőzte a Fideszt.
A békés együttélés
A Mi Hazánk a nyilvánosságban általában kétféleképp reagál arra, hogy a Fidesz néha átveszi a témáit: vagy épp felháborodik „a lopáson”, vagy azt mondja, hogy nekik mindegy, ki valósítja meg az ötleteiket, amíg azok megvalósulnak.
A párt politikai önállósága a megalakulásától kezdve megkérdőjelezhető. Néha lenyeli, hogy Orbán Viktorék ellopják egy-egy ötletét, közben csinálhatja a dolgát, építkezhet, olykor-olykor pedig még finoman kritizálhatja is a Fideszt anélkül, hogy félnie kéne egy lejárató hadjárattól. És néha, ha a Fidesznek épp úgy van kedve, maga segíti napirenden tartani a Mi Hazánk témáit.
Ilyen most a készpénz kérdése is. A Mi Hazánk már egy ideje korteskedik amellett, hogy Alaptörvényben védjék meg a készpénzhasználatot. Alaptörvényt csak kétharmados többséggel lehet módosítani, és Orbán Viktor láthatóan rendkívül nyitott a Mi Hazánk kezdeményezésére – ellenzékben lévő pártok javaslataira ennyire talán még sosem volt az. Az elmúlt hónapokban Lázár János építési és közlekedési miniszter már háromszor tárgyalt nyilvánosan Toroczkai Lászlóval a készpénzről, legutóbb február végén találkoztak.
Amellett, hogy a készpénzhasználat alkotmányos védelmével a Fidesz a Mi Hazánk szavazóinak is szól, egyben Toroczkai Lászlóék felé is gesztust tesz. Orbán ezzel akár egy esetleges parlamenti együttműködésnek is megágyazhat, mivel a mostani közvélemény-kutatások szerint a Fideszen és a Tiszán kívül csak a Mi Hazánk és talán még a DK jutna be a parlamentbe. Jól jöhetnek még Orbán Viktoréknak a mi hazánkos képviselők a parlamenti szavazásoknál, ha nem lenne meg nekik 2026-ban az újabb kétharmad.
Hiszen azt már a tavalyi önkormányzati választás előtt is bebizonyították, hogy jól tudnak együtt dolgozni: a Mi Hazánk kezdeményezte, hogy a fővárosban írják át a választási szabályokat, és állítsák vissza a listás választási rendszert. A Fidesz ezt egyhangúan támogatta, és alig fél évvel a választások előtt átírták a szabályokat.
Toroczkaiék pedig most már előre kijelentették, hogy támogatják a Fidesz újabb választási osztogatását családtámogatási javaslatát és a külföldi támogatásban részesülő szervezetek szankcionálását is. Persze a Pride-vonatra is rögtön rácsatlakoztak: nemcsak azt kérték Orbán Viktortól a parlamentben, hogy örökre tiltsa be a Pride-ot, de Novák Előd már be is nyújtotta erről a törvényjavaslatát.
A Fidesznek viszont most nem érdeke, hogy ezt a témát visszaengedje nekik, így a Mi Hazánknak ebben a furcsa anomáliában kellene valamennyire azért saját arcélt is felmutatnia.
Akciókkal az elszürkülés ellen
Az egyre jobbra tolódó Fidesz és a hirtelen berobbant Tisza Párt árnyékában a Mi Hazánknak is szembe kell néznie azzal, hogy vagy elszürkül, vagy megpróbál valami nagyot gurítani. Míg korábban ilyen-olyan performansszal ez még sikerült is neki – Dúró Dóra például két éve bement a Nemzeti Múzeumba, ahol olyat látott, amitől rögtön kirúgták az igazgatót, L. Simon Lászlót, Toroczkai László pedig a „cigánybűnözésről” ült le vitatkozni L.L. Juniorral –, addig az elmúlt egy évben nem maradt túl nagy mozgástere a pártnak. Nehéz feladat manapság még radikálisabbnak lenni a melegeket és kitalált ellenségeket rendre ellehetetlenítő Fidesznél.
De azért nem lehetetlen. Csak épp ahhoz vissza kell térni a gyökerekhez. A Mi Hazánk ezért újra előhúzta a zsidózós és az önbíráskodós kártyáit.
Ahogy a miniszterelnök, úgy Toroczkai László is próbált nagyot dobni a saját évértékelő beszédében. Ott pedig már nem csak arról beszélt, hogy az elmúlt években olyannyira gyarapodott a cigányság Magyarországon, hogy „a magyarokat integrálják a cigánysághoz”, hanem arról is, hogy bár 2010-ben sokan azt hitték, hogy a kormányváltás elhozhatja a magyarság reneszánszát, gyarapodását és gazdagodását, ő maga arra jutott: „eljött a zsidóság reneszánsza”.
Persze a párt sosem felejtette el teljesen a témát, elég csak a tavalyi MIÉP-emléktalálkozójára gondolni, ahol a régi szép időkről, nemzeti radikalizmusról és Csurka Istvánról nosztalgiáztak, ízes zsidózások közepette. De ma már nemcsak a sajátjainak zsidózik, hanem a parlamentben is. Novák Előd – akit a szemetelők jobban zavarnak a náci karlendítőknél – pár napja a felszólalásában már Balczó András olimpiai bajnok öttusázót méltatta, akinek szerinte igaza volt, amikor a könyvében arról írt, hogy „Magyarország zsidó hódoltsági terület”. Novák szerint „sajnos ez a kendőzetlen valóság”.
Ez ütközőpont a Fidesszel, mert a kormány a politikai szélsőségek közül az antiszemitizmust rendre elítéli. A miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs vissza is utasította Novák szavait, „szélsőséges hőbörgésnek” nevezve azokat. „Magyarországon vallásszabadság van, ezt az alkotmány garantálja. Ennek része a zéró tolerancia az antiszemitizmussal szemben, jó lenne, ha ezt ön is gyakorolná” – mondta a képviselőtársának.
Toroczkaiék nemcsak szavakban, hanem tettekben is próbálnak visszatalálni régi önmagukhoz. Korábban sem állt távol tőlük az erődemonstráció, de mióta bekerültek a parlamentbe, ezt többnyire elnyomták magukban. Most viszont a hozzájuk szorosan kötődő Magyar Önvédelmi Mozgalommal együtt arra jutottak, itt az ideje rendet teremteni az országban, és „bűnvadászok” név alatt önbíráskodásba kezdtek. Kezdésként Toroczkai statisztálásával egy csapat férfi feketébe öltözve olyan helyekre vonult ki, ahol állítólag lakásfoglalók éltek, és őket tetették ki egy zárcserével pár óra alatt az utcára. De van, hogy hajléktalanokat vegzálnak, vagy épp „gábor cigányok nyomába erednek”.
Ezeknek az akcióknak pedig láthatóan meg is van a közönségük. A február végén feltöltött első részt – ami olyan clickbait-címet kapott, hogy „Majdnem megkéseltek minket” – már több mint hétszázezren nézték meg Toroczkai YouTube-oldalán, miközben a pártelnök videóit átlagban néhány tízezren látják csak.
A Mi Hazánk mindig is azt állította, hogy „erős performanszokkal” tudja magára irányítani a figyelmet. Ezekkel láthatja biztosítottnak a szavazói megtartását és a tábor bővítését, hiszen egy radikális párt nem létezhet radikális üzenet nélkül. És még az is benne lehet a pakliban, hogy a Mi Hazánk egy idő után a Fidesz erre fogékony szavazóit is elszipkázza, hiszen ki az, aki ne akarna rendet és biztonságot maga körül.
A két párt békés együttélését ez néha még fel is boríthatja – ilyen volt például, amikor a Mi Hazánk a vendégmunkás-bűnözéssel nyomult, miközben a Fidesz egyre nagyobb számban hozza be Magyarországra a külföldi vendégmunkásokat. Persze a két forgatókönyv keveredhet, futhat párhuzamosan is. Izgalmas kérdés, hogy a két párt kapcsolati dinamikája hogyan alakul majd 2026 után.
A cikkben Kovalcsik Tamás is közreműködött.
