Political Capital: A Fidesz és a Tisza is azokhoz a főszereplőkhöz szólt, akik ott sem voltak a képeken
Mind a Fidesz, mind a Tisza jelentős tömegeket mozgatott meg az október 23-i demonstrációjukon, a főszereplők viszont nem látszottak a képsorokon, írja gyorselemzésében a Political Capital. Arról az egyre szűkülő választói rétegről van szó, akik még nem döntötték el, kire húzzák be az ikszet jövő áprilisban, már ha egyáltalán elmennek szavazni. Mindkét színpadon az ő elérésükre biztatták a híveket, habár Orbán Viktor ehhez leginkább csak a már jól ismert üzeneteket adta útravalóul.
A számokat inkább a Fidesznek kell magyaráznia
Október 23-án az erődemonstráció volt az elsődleges, a tartalom másodlagos, olvasható a Political Capital honlapján megjelent elemzésben. A törzstáborok mindkét oldalon megerősítve érezhetik magukat: a Tisza demonstrációján minden jel szerint többen voltak, de a Fidesz erőteljesen igyekszik bizonyítani, hogy ők voltak dupla annyian. A számok megmagyarázására tehát inkább a Fidesznek van szüksége.
A kormánypárt a mozgósítási versenyből azt tudta kihozni, hogy nem maradt látványosan alul. Ahogy azonban az elemző intézet a demonstráció előtt már felhívta rá a figyelmet: a választást egy szűk, bizonytalan réteg fogja eldönteni, amelynek a létszáma az elemzői becslések szerint 700-900 ezer lehet. A közös jellemzőjük, hogy választói döntésüket a választási ígéretek mellett erősen befolyásolja, hogy kit tartanak győzelemre esélyesnek, kit látnak erősebbnek.
Ez az oka annak, hogy mindkét vezetőnek kulcsfontosságú volt, hogy magabiztosságot sugározzon, és azt is éreztesse, hogy ha az ellenfele győzne, az elviselhetetlen következményekkel járna Magyarország jövőjére nézve.
A Fidesz rástartolt az elveszett szavazóira
Ha volt újdonság Orbán Viktor beszédében, az az volt, hogy nyíltan kimondta, az ellenfél táborában lévő választókra is szüksége van, különösen a fiatalokra. Más kérdés, mennyire alkalmas a kormánnyal már komoly fenntartásokkal bíró választók meggyőzésére az az alapállás, hogy Orbán Viktor szavai szerint megtévesztett emberekként tekintenek rájuk, akiket le kell szedni a brüsszeli infúzióról. Ha csak közvetve is, de a miniszterelnök ezzel elismerte, hogy a Magyar Péter vezette ellenzéki párt ellépett a Fidesztől, hiába is igyekeznek ennek ellenkezőjét bizonyítani a kormányközeli intézetek. Ez egyébként rímel arra, amit a miniszterelnök a hét elején kiszivárgott zánkai beszédében mondott, miszerint nem állnak jól.
A Tisza is érzi, hogy nem lefutott még a meccs
Magyar Péter nem támadta, nem minősítette a másik tábort, a Békemenet résztvevőit, inkább meginvitálta őket a Tisza menetére is. Igaz, arra utalt, hogy a Fidesz közmunkásokat, kiszolgáltatott embereket hozat a fővárosba. Beszédében aztán ő is arra biztatta híveit, hogy még több emberrel vegyék fel a kapcsolatot, beszélgessenek velük, nyissák fel a szemüket. Bár nagyon más talajon állva, egészen más körítéssel, de a két miniszterelnök-jelölt végül is ugyanazt az útravalót adta híveinek. Érezhető, hogy mindkét vezető tisztában van vele, egyre szűkül azon választók köre, akik még meggyőzhetők, márpedig az ő döntésük fogja eldönteni a választás végkimenetelét. Magyar ennél annyival tovább ment, hogy újabb országjárást hirdetett, és felvázolta a Tisza-kormány első intézkedéseit.
Egy mindenkiért, mindenki egyként
Látványos különbség volt a két beszéd között, hogy míg Orbán magát állította be Magyarország fennmaradása zálogának, Magyar arra szólította fel támogatóit, hogy ne benne, hanem magukban higgyenek. Ő Orbánnal ellentétben nem megtévesztett emberekként beszélt a Békemenet résztvevőiről, hanem a nemzeti egység megteremtését tűzte ki célul a választások után.
Orbán világmegfejtést, Magyar inkább belpolitikai beszédet mondott
A miniszterelnöknek szüksége is van a világpolitikai kitekintésre, hiszen ebből vezeti le a béke üzenetét, míg Magyarország és a kormányzás állapotának témáját inkább kerülni igyekszik. Magyar beszéde ezzel szemben Putyin-ellenes és Európa-párti volt, de ezen túl nem foglalkozott a nemzetközi helyzettel, saját stratégiájának megfelelően a működő országra helyezte a hangsúlyt.
1956, Brüsszel vs. Moszkva
Míg Orbánnak 1956-ról jellemzően Brüsszel, Ukrajna és a béke jutott eszébe, Magyar – a miniszterelnök számára kényelmetlen – párhuzamot vont az akkori és a mai szereplők, történések között: felidézte Orbán 36 évvel ezelőtti beszédét, de a mai Orbánt már Kádárhoz hasonlította, ahogy a rendszerét az akkori pártállamhoz, az akkori szovjet függést a mai Moszkva-pártisághoz.
A Political Capital gyorselemzésében még felsorolja azt a korábbi hat alkalmat, amikor Orbánra és Magyarra egyszerre kellett figyelni. A részletek itt olvashatók.
Az október 23-i eseményekről szóló elemzéseinket itt olvashatja, illetve nézheti meg videón:
- Magyar Péter sosem volt még ennyire magabiztos
- Orbán elé kellett járulni, Magyar viszont az emberek közé vitte az ünnepet
- Orbán fókuszáltabb volt, Magyar jobban el tudta hitetni, hogy ő lehet a győztes – elemzők a Békemenetről és a Nemzeti Menetről
- Miközben csak ismételte magát, Orbán Viktor a híveitől kért segítséget
- Magyar Péter odáig jutott, ahová az elmúlt 15 évben senki, október 23. mérlege – videó
