Soha nem látott hullámvasút lett Trump első száz napja a Fehér Házban
Donald Trump a beiktatása előtt azt ígérte, hogy hivatalba lépésével „az amerikai történelem legrendkívülibb száz napja” jön el, és ebben igaza is lesz. Az amerikaiak egyre nagyobb aggodalommal figyelték, ahogy a republikánus elnök belekezdett a radikálisan jobboldali Project 2025 tervben gyökerező választási programjának végrehajtásába, megsértve évtizedes normákat és jogszabályokat, megrengetve a második világháború után kialakult világrendet, valamint felfordulást okozva a világgazdaságban és az amerikai tőzsdéken.
A Trumptól és híveitől rettegő republikánus képviselők és szenátorok kongresszusi többségének hathatós támogatásával szinte teljesen szabad kezet kapott az elnök, akit az első hivatali idejével ellentétben nem akadályoz meg senki a Fehér Házban a felelőtlennek, vagy túlságosan szélsőségesnek tartott döntések meghozatalában, miután hozzá és programjához feltétlenül hű emberekkel vette körbe magát. A sok esetben a kongresszusi jogalkotás megkerülésével, főleg elnöki rendeletekkel kormányzó Trump példátlan tempóval látott neki kampányígéretei végrehajtásának, és arra hivatkozva indított be gyökeres változásokat, hogy erre széles körű felhatalmazást kapott a választási győzelmével.
Az amerikaiak egy jelentős része azonban az első száz nap után csalódottan figyeli tevékenységét: ahogy Elon Musk segítségével nekilátott a szövetségi kormányzat szétverésének, bosszúhadjáratot indított politikai ellenfelei ellen és kaotikus vámháborút a világgal szemben. Közben pedig a magát talán viccelődve, talán nem királyként éltető, és a születésnapjára katonai parádét tervező Trump elkezdte kiszélesíteni az elnöki hatalmat is.
Több felmérésben nyolcvan éves mélyponton a megítélése
A RealClearPolitics közvélemény-kutatásokat összegyűjtő átlaga alapján Trump megítélése az első száz elnöki napján nyújtott teljesítménye után valamivel jobb, mint az első ciklusa idején, 45 százalék körül mozog azoknak az aránya, akik elégedettek munkájával, 52 százalék körül azoké, akik nem. Több elismert felmérésben azonban inkább 40 százalék körül alakul az elégedettek aránya, és Dwight D. Eisenhower óta nem kezdett ennyire rosszul elnök. Még rosszabb az eredmény, amikor egyes döntéseinek népszerűségéről kérdezték a közvélemény-kutató cégek az embereket.
A legrosszabbul az ABC News/Washington Post/Ipsos felmérésében szerepelt, ami szerint az amerikaiaknak mindössze 39 százaléka, és a regisztrált választók 42 százaléka elégedett a munkájával, és 55 százalék elégedetlen. Ez a legrosszabb szám, amit a második világháború óta mértek bármelyik elnöknél annak első száz napján. Elődje, Joe Biden első hónapjai után 52 százalék volt elégedett vele, Barack Obama pedig a második elnöksége kezdetén 50 százalékon, első elnöki idején pedig 69 százalékon állt.
Hasonló eredményt mért a New York Times/Sienna felmérése: a regisztrált választók 42 százaléka elégedett, és 54 százalék elégedetlen Trump munkájával. Az utóbbiak közül 45 százalék „erősen elégedetlen”, miközben csak 28 százalék „erősen elégedett”. A CNN/SSRS felmérése szerint 41 százalék elégedett Trumppal (22 százalék erősen), míg 59 százalék elégedetlen (45 százalék erősen). A függetlenek között pedig mindössze 31 százalék elégedett elnöki tevékenységével.
Az AP/NORC felmérése szerint az amerikaiak 71 százaléka szerint Trump azt csinálta, amire számítottak, de a függetlenek már ennél jobban megdöbbentek: 40 százalékuk nem erre számított. Ugyanakkor nem elégedettek. Az amerikai felnőttek 39 százaléka szerint „szörnyű”, és további 13 százalék szerint „rossz” elnök Trump, és mindössze 18 százalék szerint „nagyszerű” és 13 százalék szerint „jó”. Még a republikánusok 16 százaléka is a rossz és szörnyű kategóriába sorolta.
Közben az AP/NORC felmérése szerint majdnem kétszer annyi amerikai felnőtt gondolja úgy, hogy Trump nem a fontos problémákra koncentrál, mint amennyi szerint igen, és több közvélemény-kutatás is azt mutatja, hogy bizonyos döntéseit és lépéseit az amerikaiak többsége, egyes esetekben jelentős különbséggel ellenzi. És különösen a gazdaságpolitikai döntéseivel elégedetlenek.
Kaotikus első száz nap
Az első elnökségével szemben Donald Trump másodszorra már felkészülten érkezett a Fehér Házba, ahol a hozzá, és a MAGA-mozgalom prioritásaihoz hű közeli munkatársainak köszönhetően óriási tempóval látott neki programja végrehajtásához, már az első hónapjában rárúgta a világra az ajtót, pedig akkor még messze volt a széles körű vámháború beindítása.
A kongresszus mellőzésével, törvényalkotás helyett rendeletekkel kormányzó Trump 139 elnöki rendeletet írt alá száz nap alatt, ami jelentősen több, mint amennyit más elnökök közzétettek. Közben a Republikánus Párt irányítása alatt álló kongresszus mindössze egyetlen jelentősebb törvényt fogadott el a költségvetés és három, Joe Biden elnöksége alatt hozott jogszabály visszavonásáról szóló kongresszusi határozat mellett. Ez olyan kevés, hogy szintén rekordnak számít, csak negatív előjellel.
Ezzel szemben Joe Biden több mint hatvan elnöki rendeletet írt alá első száz napján, aminek legnagyobb része az akkor még tartó Covid-járványhoz kapcsolódott, valamint elődje, Donald Trump bevándorlásügyi rendeleteinek visszavonása volt. Emellett 11 új törvényt írt alá, köztük a majdnem kétezer milliárd dolláros kormányzati segélyt a koronavírus-járvány miatt nehéz anyagi helyzetbe került amerikaiak, cégek és állami kormányzatok támogatására. Külpolitikájában közben elhagyta elődje elszigetelődéspárti hozzáállását, de igazán jelentős lépéseket akkor még nem tett a Biden-kormányzat.
Trump második elnökségét olyan nagy lendülettel, és olyan sok radikális döntéssel kezdte el, hogy alig lehetett követni. Mindez szövetségesei szerint szándékos volt, hogy a rendeletek áradatával minél inkább megnehezítsék az ellenzéke dolgát.
Az első száz nap végére ezt már az amerikai közvélemény is érezni kezdte. A New York Times/Sienna felmérése szerint az amerikai választók 66 százaléka szerint a „kaotikus”, 59 százalékuk szerint pedig a „rémisztő” szó jól jellemzi Trump második elnökségét.
Amerika mindenek előtt, az ukrán béke sehol
„A nyugati világ, ahogy ismertük, már nem létezik”. Így jellemezte Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a Zeit német lapnak adott interjújában Trump-elnökségét, ami alatt véglegesen megroppani látszik a második világháború óta fennálló transzatlanti szövetség. A Trump-kormányzat Európa-ellenes hozzáállásával elidegenítette magától az EU-t, ami megkezdte a katonai függetlenedést az Egyesült Államoktól.
Mindeközben a Trump-kormányzat tagjai az orosz propagandából ismert kijelentéseket tettek az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, Trump volt, hogy diktátornak nevezte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, akivel egész Európát megrázó, üvöltözésig fajuló vitája volt az Ovális Irodában. És bár azt ígérte az elnökválasztási kampányban, hogy már első elnöki napján békét teremt Ukrajnában (amit márciusban már szarkasztikus kijelentésként jellemzett), az száz nappal később sehol nincs, és azt is belebegtette, hogy felhagyhatnak a közvetítéssel, ha nem lesz hamar előrelépés. Az orosz–ukrán tárgyalások állásáról itt írtunk részletesebben.
Közben a Trump-kormányzat a Panama-csatorna amerikai kézbe vételéről és Grönland megszerzéséről beszélt, valamint arról, hogy Kanadát az 51. államként be kéne olvasztani az Egyesült Államokba. Északi szomszédjukat közben a Kanada ellen bevezetett vámokkal is sikerült annyira magára haragítani, hogy a kanadai választáson a liberálisok Trump-ellenes retorikával tudtak győzni, és a miniszterelnök szinte ellenségként beszélt az USA-ról győzelmi beszédében.
Ez az amerikaiaknak sem tetszik. A New York Times/Sienna felmérése szerint az amerikai választóknak csak 35 százaléka elégedett azzal, ahogy az orosz–ukrán háborút kezeli, és 40 százaléknak tetszik a külföldi konfliktus kezelésében nyújtott teljesítménye. Hasonló eredményre jutott a CNBC felmérése is, ami szerint az amerikaiak 53 százaléka elégedetlen Trump külpolitikájával. Az ABC/WaPo/Ipsos kutatása szerint pedig az amerikaiak 61 százaléka elégedetlen azzal, ahogy Trump az Egyesült Államok kapcsolatát kezeli más országokkal.
A szövetségi kormány szétverése és fegyverré alakítása
A Project 2025 egyik legfőbb prioritása volt a szövetségi kormányzat teljes átalakítása, amit egy sor kormányzati szerv megszüntetésével, és szakmai munkát végző köztisztségviselők kirúgásával, a szervezetek Trumphoz hű emberekkel történő feltöltésével érnének el. Ennek a Trump-kormányzat a világ leggazdagabb embere, Elon Musk segítségével látott neki.
Elsőként működésképtelenné tették az amerikai külföldi segélyek nagy részét szétosztó kormányszervezet, a USAID-et, elkezdték az oktatásügyi minisztérium felszámolását, több tízezer szövetségi dolgozót rúgtak ki – majd sokat közülük visszavettek, miután kiderült, milyen életbe vágóan fontos munkát végeznek, vagy, mert a bíróságok törvénytelennek ítélték kirúgásukat.
Közben háborút hirdettek a tudomány ellen, az egészségügyi minisztérium kutatások sorának támogatását állította le, a NASA költségvetését közel felére csökkentették, valamint hadat üzentek a környezetvédelemnek is.
Trump, aki bizonyítékok nélkül vádaskodva azt állította, hogy a Biden-kormányzat fegyverként használta ellene az amerikai kormányzatot, bosszúhadjáratot indított politikai ellenfelei ellen. A szövetségi támogatások visszavonásával próbált beleszólni a nagy amerikai magánegyetemek működésébe, külföldi hallgatókat kezdtek el kiutasítani palesztinbarát kijelentéseik miatt, szankciókat vezetett be az ellenségének tekintett nagynevű ügyvédi irodák ellen, és közülük többet is „behódolásra” kényszerítettek.
Közben elnöki kegyelemben részesítette a Capitolium ostroma miatt elítélt embereket, köztük erőszakos cselekményeket elkövetett szélsőjobboldali milíciák tagjait, valamint kirúgták az ellene vizsgálódó, valamint a Joe Biden által kinevezett ügyészek egy részét.
Ezek a lépések nem nyerték el az amerikaiak tetszését. Az ABC/WaPo/Ipsos felmérése szerint az orvosi kutatásokra adott támogatások megszüntetését 77 százalék ellenzi, 70 százalék ellenzi, hogy a szövetségi kormányzat beleszóljon a magánegyetemek működésébe, 66 százalék nem támogatja az oktatásügyi minisztérium megszüntetését, 59 százalék pedig az amerikai kormány közel-keleti politikáját kritizáló egyetemi hallgatók deportálását.
A New York Times/Sienna felmérése szerint a választók 54 százaléka (és a függetlenek 62 százaléka) szerint Trump túlzóan használja az elnöki hatalmat. Az ABC/WaPo/Ipsos kutatásában pedig 64 százalék szerint túl messzire ment az elnöki hatalom növelésében.
Elégtelen gazdaságpolitika
Bár Trump nagy részben annak köszönheti választási győzelmét, hogy az amerikai gazdaság fellendítését, és az infláció letörését ígérte, ezen a téren különösen elégedetlenek vele a választók, főleg azóta, hogy vámháborút indított a világ ellen. Ez teljesen felborította az egész világgazdaságot, és mélyrepülésbe taszította a Trump győzelmére eleinte még optimizmussal reagáló világ tőzsdéit. Az amerikai részvényeknek a pandémia kezdetekor volt utoljára olyan rossz hetük, mint a vámok bevezetésekor.
A New York Times/Sienna felmérése szerint az amerikai választók 43 százaléka elégedett csak gazdaságpolitikájával, a bevezetett vámokat pedig 55 százalék (a függetlenek 63 százaléka) ellenzi.
Az ABC/WaPo/Ipsos felmérésében 61 százalék elégedetlen azzal, ahogy a gazdaságot kezeli, a vámok kérdésében pedig 64 százalék elégedetlen teljesítményével, 53 százalék szerint pedig a gazdaság rosszabb helyzetben van hivatalba lépése óta, és 72 százalék szerint Trump gazdasági döntései recessziót fognak okozni.
