Tévedés – állította Orbán, amikor szembesítették vele, hogy Moszkva kimaradt az '56-os brüsszelezős beszédéből

„Ez tévedés” – jelentette ki a csütörtöki európai uniós csúcsról kifelé jövet Orbán Viktor arról, hogy az október 23-i ünnepi beszédében csak Brüsszelt emlegette volna elnyomóként és Moszkvát nem is említi. „Olvassa el még egyszer”, „ott a szovjet birodalom összeomlásáról és a szovjetekről végig beszéltünk” – állította.

Valójában így nézett ki Brüsszel és Moszkva említéseinek száma:

A beszéd történetesen egy Békemenet végén hangzott el.

„Én csak a saját rendezvényünkről tudok beszámolni, azon voltam ott. Az nagyon nagy volt, ekkorát még sose láttam”

– válaszolta az RTL kérdésére, tartja-e későbbi képek alapján a Facebook-bejegyzését, hogy kétszer annyian voltak a Békemeneten, mint a Nemzeti Meneten.

Arról, hogy az utóbbiról használt képnél miért tűnik úgy, mintha nem akkor készült volna, amikor a Tisza Párt vezetője már odaért, itt írtunk bővebben.

A beszéd miatt Orbán nagyjából nyolc órás késéssel érkezett az állam- és kormányfők brüsszeli csúcstalálkozójára.

Késő délutántól „itt hadakoztam”, de addig is Robert Fico szlovák miniszterelnök „derekasan és becsületesen képviselte a magyar nemzeti érdekeket”. Fico fel is olvasta Orbán írásban elküldött álláspontját, hogy aznap sem támogatja az első csatlakozási fejezetcsoport tárgyalásának megnyitását Ukrajnával, valamint „semmilyen pénzügyi intézkedést, amely a magyarok pénzét kivinné vagy azt veszélyeztetné Ukrajnába vagy Ukrajnával összefüggésben”.

Így zsinórban negyedszer csak nélküle, 26-an adtak ki végkövetkeztetéseket Ukrajnáról.

A budapesti Trump–Putyin-találkozó „napirenden van”

Volodimir Zelenszkij is részt vett az ülésen, de már a záró sajtótájékoztatóján is túl volt, mire befutott a magyar miniszterelnök, így elkerülték egymást.

Oka van a véleménykülönbségeknek, nem alap nélküli a konfliktus – jelentette ki Orbán, amikor Ukrajna elnökéről kérdezték. Megismételte, hogy szerinte az ukránok érdeke minél több ország bevonása a háborúba. Világháborús tapasztalatból nem akarunk részt venni, de „szívesen segítünk egy béketárgyalás nyélbe ütésével”.

„A budapesti békecsúcs napirenden van” – hangsúlyozta a találkozóról, amelyet Donald Trump, az USA elnöke lemondott orosz kollégájával. Orbán a közel-keleti békecsúccsal példálózott, ahol csak két nappal előtte kapott meghívót. „Van három-négy kérdés, amiben nem tudtak megegyezni az amerikaiak és az oroszok, de folyamatosan tárgyalnak, és bármikor megegyezhetnek”. Ebben az esetben „gyorsan tető alá lehet hozni a találkozót”. „Standby állapotban vagyunk”, egy előkészítő munkacsoport folytatja a munkát. Az USA elnöke megtörte a jeget a nyugatiak és az oroszok között, „számomra nem fogható föl”, hogy az európaiak nem tárgyalnak saját jogon és nem „bekéredzkedve”.

Nem szeretné Magyarországot olyan szövetségben tudni, amelynek egy új tagja „folyamatosan háborús veszedelemben él, és bármikor beleránthat bennünket”. „Szerintem csúnyán bánnak a kárpátaljai magyarokkal” 2015 óta, veszélyben vannak a magyar iskolák és közösségek a jogi változások miatt, Ukrajna pedig az állapota miatt „kiszippantaná” a fejlesztési pénzeket.

Egy 2026-os éves költségvetésről szóló kérdésre a 2028-ban induló hétéves tervezetről tett korábbi állítást ismételt, amely szerint 20-25 százalék menne Ukrajnába, bár most az alsó határt 15-re finomította. (Az eredeti állítást itt ellenőriztük.)

Orbán Szijjártónál sarkosabban értelmezte az orosz választ a jóvátételi hitelről

A csütörtöki ülésen decemberre tolták a döntést arról a jóvátételi hitelről, amelyet orosz vagyon felhasználásával finanszíroznának. Itt a vagyon túlnyomó részét visszatartó Belgium miniszterelnöke volt a fő kerékkötő, de Orbán a legutóbbi csúcson jelezte: „Magyarország soha nem lesz része bármiféle döntésnek, amely más pénzét venné el, az biztos”. Azóta egyeztetett az oroszokkal, milyen megtorlásra lehetne számítani, elkoboznák-e az Oroszországban lévő magyar cégeket vagy azoknak a vagyonát.

Nem alaptalan Orbán aggodalma: ilyen történt például a dán Carlsbergnél, és vannak Oroszországban ragadt magyar leányvállalatok is, amelyek miatt egyszer már az ukránok listázásba kezdtek.

Korábban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter annyit árult el a válaszról: tagállamonként értékelnék a helyzetet az esetleges ellenlépéseknél.

Orbán a csúcs után kijelentette: „nagyon világos, azt írták – jogi nyelven, de ez azt jelentette –, hogy ellenlépéseket fognak tenni. Az azt jelenti, hogy az Oroszországban lévő vállalati vagyonok” „bajba kerülhetnek”, miközben ott több „nagy magyar stratégiai cég” is jelen van. „Ezt nem akarom kockáztatni, sőt, azt hiszem, nem is kockáztathatja magyar miniszterelnök.” Azzal is érvelt, hogy a lépés másokat is elbizonytalaníthatna, hogy vagyont bízzanak európai cégekre, ez az euró tartalékvaluta-reményeit is szertefoszlathatja, és nem jó gyakorlat, ha az EU „a háború folytatásához valaki másnak a pénzét konfiskálja el”. Így – zsinórban negyedszer – kimaradt az Ukrajnáról szóló következtetésekről.

„Mindent kivettünk belőle, ami rossz volt Magyarországnak” – jelentette ki a csütörtökön elfogadott új szankciócsomagról. (Ahogy az előbbi 18 alkalommal, úgy erről is egyhangúlag kellett dönteniük, vagyis a magyar kormány is beleegyezett, két másikkal volt gond.) Bár ez „folytatja a szankciós politikát, amely gyökerében elhibázott”, de Magyarországot „nem érinti negatívan”. „Szerintem egy olyan 20 és 30 milliárd euró között van az az összeg, amelyet a magyar gazdaság elbukott a háborún” – nem bontotta le, hogy ennek mekkora részét tudja be a magyar kormány által minden esetben jóváhagyott uniós szankcióknak.

Értelmes álláspont – mondta arról, amit a megérkezése előtt adtak ki

A védelempolitikánál Orbán szerint „sikerült egy értelmes álláspontot kialakítani”. (Az erről szóló következtetéseket még azelőtt adták ki mindannyiuk nevében, hogy Orbán befutott volna, de a szöveget általában szinte teljesen előkészítik a csúcstalálkozókra.) Az EU és az USA katonai-biztonsági megfontolásai „bizonyos helyzetekben eltérhetnek”, Európának nincs a NATO-tól független védelempolitikája és -képessége. „Ezt létre kéne hozni”, de a védelempolitikai jogokhoz az Európai Bizottságnak „nincs semmi köze”. A védelmi ipar, a védelempolitikai munka összehangolását „megtartottuk nemzeti hatáskörben”, és „egy ezt végző intézményt jelöltünk ki ennek a munkának a koordinálására. Tehát föderalisták: coki, nemzetiek: győzelem.”

A következtetések valóban kimondták, hogy a tagállamok irányítják a munkát a 2030-as ütemtervnél, de ezt az Európai Védelmi Ügynökség támogatja, amelyet az Európai Bizottság alelnöke vezet.

Újra itt a migránsgettózás

A jövőre életbe lépő menekültügyi csomagnál felmelegítette a 2023-as „migránsgettózós” határeljárási kapacitást, csak most épp az egész EU-ra eső 30 ezres számot mosta össze a magyar részesedéssel, majd szokás szerint összekutyulta a szolidaritási mechanizmussal. Utóbbiról azt állította, hogy szétosztást jelent, holott pénzzel kiváltható, miközben a szabályok alkalmazásával elvileg megszűnhetne a napi egymillió euróba kerülő menekültjogi huxit. „Még mindig jobb a büntetés, mintha tízezerszám a nyakunkra küldenék a migránsokat” – vont le egy, a fentiek miatt több ponton félretájolt következtetést.

Arról, hogy milyen két külön dolgot kever össze következetesen a magyar kormány, ebben a cikkünkben írtunk, itt pedig arról, miért jelenthet sokat a menekültügyi szabályok magyar alkalmazásánál Románia és Bulgária év eleji schengeni csatlakozása. Az túlmutatna a mostani cikken, hogy mennyire aktuálisak a 2023-as számok, és miért kellett a kormánynak 2024-re már az olaszokkal együtt számolva egy magas arányt emlegetni a magyar határeljárási részesedés kapcsán.