Hasít a gazdasági akcióterv, szárnyal a középosztály és érkezik a 13. havi nyugdíj
– ehhez hasonló üzenetekkel árasztott el mindent az év elején a kormány jóhír-kampánya, ami viszont csak rövid ideig tudta uralni a napirendet. Gyorsan fel is pörgették az ellenségképgyártó részleget, ami most olyan őrületes sebességgel zakatol, hogy az se számít, ha a kormánytagok már saját maguk mutatnak be elmaradó beruházásokat, elvégre – szerintük – úgyis más a felelős ezekért. Hova bújtak a jó hírek és a „repülőrajt” után következő „fantasztikus év”? Mi lehet a kormánypártok célja azzal, hogy ilyen gyorsan hátrébb sorolták a pozitív üzeneteket, és még egy autóút átadásán is „ukrán veszélyről” és „hazaáruló” tiszásokról beszélnek?
„JÓ HÍR! Magyarország meg tudja csinálni” – indította el a kormány januárban a pozitív kampányát. A kormánytagok és a Fidesz politikusainak minden felületét olyan tartalmakkal árasztották el, amikkel azt igyekeztek bizonyítani, hogy az ország fejlődik, kezdetét vette a az Orbán Viktor által beígért repülőrajt, a határ pedig a csillagos ég. „– Elnök úr, lesznek jó hírek? – Csak azok vannak!” – válaszolta még januárban a miniszterelnök a neki címzett kérdésre. Márciusban még a jóhír-kampány arculati elemeit is levédették.
2024 utolsó hónapjainak, illetve az év első heteinek kormánypárti lelkesedése azonban az utóbbi hetekben alábbhagyott. Pedig a Fidesz mindent megtett, hogy az Orbán Viktor által meghirdetett új gazdaságpolitikai akciótervről legyen szó, ezt még egy nemzeti konzultációval is megtámogatták. Az eredmény nem meglepő: az emberek nagy többsége támogatta például a béremelési programot és a fiatalok lakhatásának támogatását.
A 2024-ben Magyar Péter által uralt politikai tér és az egymás után érkező kedvezőtlen gazdasági adatok után Orbánéknak szükségük is lett volna arra, hogy a szokásos ellenségek megtartása mellett 2025 a „jó hírekről” és az épülő-szépülő országról is szóljon. Nem véletlenül használt tavaly decemberben olyan erős jelzőt a magyar gazdasággal kapcsolatos várakozásokra a miniszterelnök, mint a „fantasztikus”.
Lázban kell tartani a szavazótábor magját
Február végén, Orbán Viktor évértékelő beszédében már látszott, hogy a gazdasági előretöréssel összekapcsolt optimizmus halványul. A miniszterelnök az „áttörés évéről” beszélt, de ezzel inkább Donald Trump győzelmére és a „Birodalom elleni harcra” utalt. Egy sor kedvezményt jelentett be, majd a korábbiaknál durvábban szállt bele ellenségeibe, igyekeztek például ellehetetleníteni a Pride-ot. Március 15-re aztán már tényleg csak a „legyőzendő birodalom”, a „nyugati világ lelkéért vívott harc” és a „kitakarítandó poloskák” maradtak, a jó hírekből szinte semmi. A magyar közélet állatkertté alakításával és az egy csomagban bedobott új témákkal akarták Orbánék visszavenni a gyeplőt Magyar Pétertől.
Az újabb ellenségek kijelölésével a Fidesz a saját szavazótáborához szól, az ő lelkesedésüket tartja fenn. Eddig a Fidesz oldaláról tagadták, hogy penész van a kórházi konyhán, most viszont hirtelen lett, de az is a Tisza Párt hibája – mondta a Telex élő műsorában a jelenlegi fideszes kommunikációról Lakner Zoltán elemző. Szerinte az egészen szokatlan, hogy egy 15 éve kormányon lévő párt turnéra indul, és bemutatja azt, mi nem működik az általuk irányított egészségügyben, ráadásul úgy, hogy párhuzamosan egy jóhír-kampányt is folytatnak.
Lakner szerinte a Fidesz a szokásos ellenségképgyártó politikájával helyre akarta állítani a saját szavazótáborának önbizalmát és lelkesedést, közben pedig az erőre kapó gazdasággal túl akartak nyúlni a Fidesz szavazótáborának magján. Ezzel akarták visszahívni azokat a szavazókat, akik az utóbbi választásokon a kormánypárt által biztosított stabilitás miatt inkább a Fideszre szavaztak, mintsem az éppen aktuális, nem túl határozottnak látszó ellenzékre.
„Most ez a helyzet múlt el. Most nem orbáni stabilitás van, hanem orbáni pangás van a gazdaságot illetően” – mondta Lakner. A mostani helyzetben a Fidesz hirtelen inkább visszakanyarodott az ellenségképgyártás különböző formáihoz. Ez vélhetően önmagában nem a leghatékonyabb, ugyanis korábban e mellé valós gazdasági eredményeket is tudtak társítani. Abban viszont az elemzők jelentős része egyetért, hogy ameddig a Fidesz nem tud életet lehelni a magyar gazdaságba, addig a mostani, inkább az ellenzéknek kedvező tendenciákban aligha lesz változás.
Az ellenségképgyártás felerősítését, illetve a „fantasztikus év” lecsavarását valóban indokolhatja, hogy egyelőre tényleg nem jönnek a várva várt gazdasági eredmények. Márciusban 4,9 százalékos volt az infláció, ezen belül pedig 7 százalékos az élelmiszer-infláció, igaz, a 4,9 százalékos adat javulás a februári 5,6 százalékhoz képest. Szintén nem túl jó hír, hogy padlón a magyar ipar, legutóbb a Covid-lezárások idején érkeztek olyan adatok, mint idén április elején. Donald Trump vámjai miatt az ipari termelésben nagy a bizonytalanság, és ha az amerikai elnök kitart a politikája mellett, Magyarország sok jóra nem számíthat. Mindezek mellett pedig a költségvetési hiányról érkező adatok se legjobbak.
Bár még bőven 2025 első felében járunk, a kormány máris inkább a jövő évi költségvetésről beszél. A múlt heti kormányinfón már be is jelentették a fontosabb számokat, sok adócsökkentéssel, növekedéssel és csökkenő hiánnyal is számolnak.
Jó hír?! Hát elvitte azt is a Tisza!
Bár a pozitív hírek háttérbe szorultak, a kormány jóhír-kampányához létrehozott felület életjeleket azért továbbra is mutat. E cikk megírásakor, április 22-én például arról olvashatnak a magyar állampolgárok, hogy „Utcák, járdák felújítására pályázhatnak a kistelepülések”. A korábbi bejegyzésekből megtudhatjuk, hogy „a családokat nem terhelni, hanem támogatni kell”, „elállnak az árnöveléstől a telekommunikációs cégek”, vagy „4000 milliárd forint marad pluszban a családoknál” (mármint a következő négy évben).
A miniszterelnök, ha titokban is, de járja az országot, személyesen ad át például új utakat, hangsúlyozva 15 éves kormányzásuk eredményeit: „Ami 2010-ben még 3,5 óra volt, az ma már csak 1,5.” De Orbán Viktor az M44-es átadóján tartott beszédében is elmondta, hogy az eredmények mellé oda kell tenni a „következő évek legfontosabb kérdését” is, ami szerinte Ukrajna EU-tagsága.
A Pride-tiltás, a lepoloskázott bírók, civilek és újságírók mellé a Fidesz szintén a saját tábora megmozgatása érdekében emelte be a sorba újabb megosztó témaként Ukrajna EU-tagságát is, amiről még véleménynyilvánító szavazást is indítottak. Tették mindezt annak ellenére, hogy az EU-ban jelenleg szinte sehol nem téma a továbbra is háborúban álló ország tagsága, erre szinte biztosan éveket kell majd még várnia Ukrajnának.
Az újra felerősödő ellenségképgyártás értelemszerűen háttérbe szorította a jó hírek kommunikációját, aminek a végső döfést a Kollár-ügyre felépített kampány adta meg. A Tisza Párt EP-képviselőjének, Kollár Kingának az EU-s forrásokról, illetve a jogállamisági eljárás hatásáról elmondott rövid beszédére elemi erővel vetette rá magát a Fidesz gépezete és a teljes magyar kormány: hazaárulással vádolják az eddig ismeretlen politikust, új őszödi beszédet emlegetnek, sőt még tüntetést is szerveztek.
A tiszás politikus teljes mondandójából azt a részletet emelték ki, amikor arról beszélt, hogy a Magyarország ellen folyamatban lévő jogállamisági eljárás hatékony, és „a dolog pozitív oldala, hogy a magyarok romló életszínvonala erősíti az ellenzéket”. Az elmondottak alapján tehát a Fidesz és a kormányhoz közeli média azt kezdte el sulykolni, hogy a magyar kormány döntései miatt évek óta befagyasztott EU-s források az alig egyéves Tisza Párt miatt nem érkeznek meg Magyarországra.
Ennek bizonyítására a 15 éve kormányzó Fidesz–KDNP az eredményeket bemutató kampány után különösen szokatlan megoldást választott: elkezdték felsorolni, milyen beruházások maradtak el az utóbbi években – szerintük a Tisza miatt. Az ellenzéki politikusoknak már el se kell menniük személyesen bemutatni a lepukkant kórházakat, mert maga a kormány egészségügyi államtitkára megy oda és nyomkodja a „rossz” feliratú lift hívógombját.
Ezekért az állapotokért viszont szerintük nem a másfél évtizede kormányzó pártok a felelősek, hanem „Brüsszel és a Tisza Párt sunyi alkuja”, ami miatt nincs pénz a felújításra. A Kollárt árulónak nevező Lázár János önként osztotta meg a saját oldalán, hogy milyen – egyébként sok esetben sürgős – beruházások nem készültek el szerte az országban. Persze ezek se a kormány, hanem a Tisza miatt, akik Lázár állítása szerint „Ukrajnának adnák a pénzt”. Arra aztán Vitézy Dávid hívta fel a figyelmet, hogy az építési és közlekedési miniszter listáján vannak olyan beruházások, amikre rendelkezésre állt az uniós forrás, de maga Lázár döntött a sorsukról azzal, hogy a listáján odaírta melléjük: lezárni.
A kormány eközben egy másik fontos állításával kapcsolatban is teljes zavart okozott. Hétről hétre igyekeznek bizonygatni, hogy Magyarországra érkeznek az EU-s pénzek, forrásvesztés pedig egészen 2026-ig nincs. Az állításukkal szemben viszont keletkezik kár, ugyanis napról napra csökken a lekérhető összeg. Másrészt a kormánytagok szerint idén hárommilliárd euró érkezik Magyarországra. Ehhez egy olyan kormányzati magyarázkodást ismételnek, ami több mint egymilliárd eurónyi felzárkóztatási (kohéziós) támogatás elérhetetlenné válásáról bizonygatja, hogy az nem forrásvesztés – ennek részleteiről itt olvashatnak bővebben. Tehát amikor a forrásvesztés jön szóba, akkor a kormány szerint jön a pénz, de ha hazaárulózni lehet az ellenzéket, akkor a Tisza Párt miatt „szenved az ország”.
A bedobott témák sokaságából – a Pride-tiltástól az ukrán EU-tagságon át Kollár Kingáig – egyelőre az látszik, hogy a kormány és gépezete zajkeltéssel próbálja leuralni a közéletet. A napirendet a mostani stratégiával a Fidesz képes uralni, de közben az ellenzék is dolgozik. Magyar Péter bejárta az országot, csendben építette vidéki bázisát, sorra töltötte meg a nagyvárosok tereit, és többnyire a közvélemény-kutatásokban is simán vezet, miközben nem hajlandó az Orbánék által bedobott témákról beszélni. Az, hogy a Fidesz által kreált kommunikációs zűrzavar hosszabb távon elég lehet-e bármire a saját törzsszavazóik megszólításán túl, a következő hónapok kutatásaiból derül majd ki.
A jóhír-kampánnyal kapcsolatban megkerestük a kormányt is. Arról érdeklődtünk, hogy hivatalosan tart-e még a kampány, illetve ha nem, akkor mi történt, miért lett vége. Kérdéseinkre a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ.
